Élethosszig tartó tanulás

Sokakat foglalkoztat a mesterséges intelligencia (AI) és a kiterjesztett valóság (XR), ezek bekúsztak a hétköznapjainkba. 

– A mesterséges intelligencia évtizedek óta itt van velünk, de az utóbbi pár évben a Chat GPT – amely olyan nyelvi modell, amely képes valós idejű kommunikációra az emberekkel – került az érdeklődés középpontjába. A technológia villámgyors fejlődésének köszönhetően már a kereskedelemben kapható lakossági mobiltelefonokon is működnek azok az algoritmusok, amelyek régen csak milliós értékű számítógépeken. Többnyire a generatív mesterséges AI az, amellyel a lakosság találkozik, amely képes új tartalmak – például képek, zene, szöveg – létrehozására vagy előállítására különféle algoritmusok és gépi tanulási modellek segítségével. 

A néhai Stephen Hawking szerint a gépek az emberiség pusztulásához vezethetnek, mert képesek lesznek újrateremteni magukat, és ezzel behozhatatlan előnyre tehetnek szert az emberrel szemben. Kell-e tartanunk ettől? 

– Nézzünk egy példát! Ha megadjuk, hogy milyen témáról, mennyit és milyen stílusban írjon, a Chat GPT átlagosan jó színvonalú dolgozatot ír, igaz, nem lesz benne újdonság. A mesterséges intelligencia csak a feltanított adatokból képes dolgozni, nem tudja helyettesíteni az intuícióval is bíró embert. A személyes tapasztalatainkon alapuló megérzéseket nem tudjuk átadni, feltanítani, viszont az AI nagyon sok relációt vagy összefüggést tud vizsgálni, ebben jobb, mint az ember, és ezzel jelentősen megkönnyítheti a munkánkat. Sokan azért tartanak a mesterséges intelligenciától, mert nincs még a hétköznapokba iktatva a digitális kompetencia. Nem sok minden változott a digitális tudatosság terén a nyolcvanas évek óta. Nagyon gyorsan edukálni kell a lakosságot, ugyanis az ismerethiány vezet a félelemhez. Tudás hiányában hallomásokra, városi legendákra alapoznak az emberek. Nem attól kell tartanunk, hogy esetleg nekünk támad egy megvadult gép, vagy a szerelmével fog üldözni egy robot, hanem attól, hogy egyre nehezebb lesz megkülönböztetni a virtuális és a való világot.

Az AI – ha elegendő adat áll a rendelkezésére – képes megalkotni bárki digitális ikerpárját, mi pedig elhisszük, hogy a valós személlyel van dolgunk, mert arra vagyunk kondicionálva, hogy „hiszem, ha látom”. Veszélyes dolog ez. A VR-szemüvegek már olyan felbontásban tudják adni a képeket, hogyha tudunk olyan videótar­tal­mat előállítani, amely nagyon hasonlít vagy meghaladja, amit a szemünk felbontása tud, akkor azt a képet valósnak látjuk. 

Ezek szerint egyre inkább kitettek vagyunk a virtuális térben a csalóknak. 

– Ezért is kiemelten fontos a digitális kompetencia, a digitális tudatosság. A Védelmi Innovációs Kutatóintézet is foglalkozik a kérdéssel, több workshopot is tartottunk már a témában a védelmi szektor szereplőinek. Fejlesztőként tudom, hogy jelen pillanatban a telefonom képes olyan videófájlt előállítani, amelyről felhasználóként nem lehet megállapítani, hogy valódi képet rögzítettem vagy mesterséges intelligenciával gyártottam azt. A mobilommal el tudom készíteni bárkinek a digitális ikerpárját. Akár egy tizenéves kamasz is képes egy mobillal bárkiről – akiről van elegendő kép- és hangfelvétel – olyan avatárt készíteni, hogy videótelefonon bejelentkezve az képes interaktívan elbeszélgetve akárkit megtéveszteni. Csak úgy lehet megállapítani, hogy nem valódi, ha a kód mögé nézünk. Az AI tökéletes másolatot csinál, és éppen ez a túlzott szabályosság vezethet nyomra ellenőrzéskor. Örökös macska-egér harc ez, mert a csalók már úgy generáltatják a képeket, videókat, hogy hibát is tetetnek bele. Nem attól kell félnünk, hogy a gépek átveszik a hatalmat, sokkal inkább attól, hogy gyarló emberek megtévesztésre használják ezeket a lehetőségeket. A Védelmi Innovációs Kutatóintézetben nemcsak az a célunk, hogy olyan védelmi alkalmazásokat fejlesszünk, amelyek a magyar honvédség, a magyar állam védelmi képességét növelik, hanem az is, hogy kutassunk, vizsgáljunk, és javaslatokat, koncepciókat tegyünk a döntéshozók asztalára, valamint felhívjuk a figyelmét a jogalkotónak és a szaktárcáknak a veszélyekre. További feladatunk az edukálás: idén is több állomáshelyre megyünk képezni a magyar katonákat, akik lelkesek és menő ötleteik vannak. 

Egyre olcsóbbak lesznek a VR-szemüvegek, ezáltal egyre többen fogják használni. Mire kell figyelni, ha ezen át nézzük a világot? 

– A komplexebb virtuális tereknek – amelyben már 3D-ben előállított tárgyak is vannak és akár sétálni, gyakorlatozni is lehet bennük – az a veszélye, hogy például látok egy széket, de nem lehet ráülni. A vizsgálatok során mindig felhívjuk az alanyok figyelmét arra, hogy senki ne támaszkodjon a virtuális falnak. A kiterjesztett valóság eredményesen alkalmazható az orvostudományban és az oktatásban is. Ha például hosszú órákig tartó kezelésen kell átesniük a beteg gyerekeknek, és adnak rájuk egy VR-szemüveget – mellyel akár manók segítségével harcol­hatnak a rákos sejtek ellen –, csökken a stressz-szintjük. Egy orvosnak pedig nincs más lehetősége, hogy megnézzen egy emberi szívet működés közben tízszeres nagyításban. Műtét közben segíthet akár dönteni is: kivetíti az orvosnak a levegőbe felnagyítva azt, amit csinál, így sokkal jobban tud dolgozni. Az oktatásban is nagyon hasznos lehet a VR: odavarázsolhatjuk a diákokat, mondjuk, a '48-as szabadságharc csatamezejére vagy a tábortűz mellé, ahol egy szabadságharcos mesél nekik az eseményekről. Vagy meg tudnak nézni egy kitörő vulkánt. Sokkal jobban megjegyezhető így a tananyag. Ám mindez nem helyettesíti az olvasást, mert az emberi agy nagy előnye, hogy saját világot épít fel az olvasóban. A virtuális világ óriási hátulütője azonban, hogy rendkívül addiktív, gyorsan rá lehet kapni. 

Rá lehet szokni, mint az alkoholra vagy a drogra? 

– Bizony! Ha például egy kamasz úgy érzi, hogy vacak az élete, ezért inkább fölvesz egy VR-szemüveget, és hosszú órákat tölt el a színes virtuális világban, ahol minden szuper, nem nagyon lesz kedve visszatérni a szürkének tűnő valóságba. Ez pedig nyilván nem egészséges stimulálása az idegrendszernek, és biztosan lesznek következményei a jövőben. Annyira újdonság még, hogy nincsenek rá kutatási eredmények, ezért nem tudjuk, mi fog történni, mennyire lesznek idegileg stabilak a sokat víározók. Izgalmas a motiváció kérdése is: hiszen, ha a mesterséges intelligencia mindent tud és mindent megcsinál helyettük, akkor felmerül a kérdés, hogy minek tanuljanak. No, de mi lesz, ha jön egy apokalipszis, és egy időre kihúzzák a dugót, és nem lesz AI, de még csak internet sem? (mosolyog) Az a véleményem, hogy digitális kompetencia mellett embernek kell maradnunk. 

Csak izgalmasabb a való világ, amelyben egy bagolyköpetből is rengeteget tanulhatunk… 

– Nekem sokat adott, hogy cserkész voltam, imádtam a kirándulásokat, a tábortüzeket. Amellett, hogy digitális fejlesztőként a legmenőbb kutatóintézetben dolgozom, a Farkaskölykök Ifjúsági Egyesületében gyerekekkel foglalkozom. Az egyik végzettségem környezetkutató, és hobbiból szívesen építek fel csontvázakat, hogy segítsek a gyerekeknek az anatómia tanulásában. Egyesületünk készített kiterjesztettvalóság-alapú applikációkat is: a telefont a csontváz fölé helyezve, az app felismeri azt, ráépíti a bőrt meg az izmokat, és miközben a telefonon nézzük, hogy dobog a szíve az állatnak, látjuk a csontvázát a valóságban. Azt is imádják a diákok, ha szétszedünk egy bagolyköpetet és összerakjuk a benne talált csontokat. Azt is szoktuk játszani, hogy nézzük meg egy kisegérnek az alsó állkapcsát, amelyben a cuki kis fogakat ki lehet húzogatni egy csipesszel. Nagyon jó látni a gyerekek csillogó szemét!

Kiterjesztettvalóság-alapú könyveket is fejlesztettünk: ha kinyitjuk és fölé tesszük a telefont, kijön belőle az állat, és láthatjuk mozgás közben. A madártani intézettel madárhatározó applikációt csináltunk, már több mint százezer felhasználónk van. Szuperdolgokat lehet kihozni a mesterséges intelligenciából, de a mi felelősségünk, hogy mire használjuk. 

Mire számíthatunk a jövőben? 

– Mindennek az alapja a digitális tudatosság. A döntéshozóknak és a jogalkotóknak azért nem könnyű a dolguk, mert nehezen lekövethető a villámgyors fejlődés. Az embereknek pedig azért nem, mert fel kell készülniük az élethosszig tartó tanulásra, hiszen, ha a trendeket nézzük, lesznek olyan állások és munkahelyek, amelyekről most még ötletünk sincs.