Filmek láthatatlan hősei

– Legyenek bármennyire is ügyesek, gyakoroljanak bármennyit is az akciókra, a sérülések lehetősége „benne vannak a pakliban”. Mi viszi rá a kaszkadőröket arra, hogy akár az életük kockáztatásával is űzzék ezt a foglalkozást? 

– Míg régen akár kalandvágyból vagy a könnyű pénzkereset reményében is lehetett valaki kaszkadőr, ma már a felnőttképzés keretén belül oktatjuk a szakmát, a lehető legkisebb esélye legyen annak, hogy bárki felelőtlenül olyasmire vállalkozzon, ami balesethez, vagy ne adj’ isten tragédiához vezethet. Minden eshetőségre megpróbáljuk felkészíteni a hallgatókat, ami egy forgatáson érheti őket, de természetesen így is előfordulhatnak sérülések. Kaszkadőrszakértő nélkül senki nem dolgozhat a forgatásokon. Ő méri fel, hogy az adott kaszkadőr egyáltalán képes-e elvégezni a rá bízott feladatot, elhárítja az esetleges veszélyforrásokat. Egy lóval esés előtt például megtisztítjuk és felpuhítjuk a talajt, hogy se a lovasnak, se a lónak ne essen bántódása. Mindezek ellenére olykor előfordul, hogy túl élesre sikeredik a helyzet, de a sérülések jó esetben nem lehetnek nagyobbak, mint egy kék folt, egy rándulás, esetleg egy törés. Annak bele kell férnie, hiszen egy veszélyes szakmáról beszélünk. Hogy miért csináljuk mégis? Engem ­mindig a határaim feszegetése, önmagam legyőzése motivált, hogy miként tudnám egyre feljebb és feljebb tenni a lécet. És persze a ­sikerélmény azután, hogy pontosan, jól elvégeztem a feladatot. De szerintem ez minden szakmában így van. 

– Magyar filmekben mióta alkalmaznak kaszkadőröket? 

– Várkonyi Zoltán rendező történelmi témájú filmjeihez toboroztak először öttusázó fiúkat a forgatócsoportok az 1960-as években. Tudtak lovagolni, vívni, úszni, megvolt a megfelelő állóképességük. De ahogy telt-múlt az idő, egyre nagyobbak lettek az elvárások, számos olyan feladat adódott, amit már nem szívesen vállaltak. Mert hiába lovagol remekül egy sportoló, nem szívesen esik le róla, és vívni is a páston tanultak az öttusázók, nem lóháton. A szakma hajnalán rengeteg mindent meg kellett tanulni, akkor még főleg külföldi filmekből, képsorokból lopva. Kaszkadőrképzés akkor még nem volt, a trükköket egymástól les­­tük el, mert mindenki féltékenyen őrizte a saját kárán tapasztalt tudást. Nagy szó volt, ha egy idősebb elmondta, mitől nem fáj annyira egy esés. A kaszkadőrök tá­bo­ra folyamatosan növekedett, kasz­­ka­dőr­csapatok alakultak. Elkezdték képezni magukat, eséstechnikákat gyakorolni, a verekedést oly módon megtanulni, hogy az úgy nézzen ki, mintha hiteles lenne. 

– Több mint negyven évvel ezelőtt kezdte a szakmát. Mi volt az első feladata, amivel megbízták? 

– Tizenévesen kaptam az első munkát. Egy gimnáziumi kirándulás során kerültem el egy pomázi lovasiskolába, és valahogy ott ragadtam. Pénzem nem volt, hogy órákat vegyek, megkérdeztem hát a lovardavezetőt, hogyan tudnék mégis lovagolni. Rámutatott a vasvillára. Kezdetben az istállóban dolgoztam, később meg olyan lovakat kaptam, amelyeket betegség vagy sérülés miatt sokáig­ az istállóban tartottak. Azokat kellett lovagolnom, hogy a fizető bérlovas alá ne olyan állat kerüljön, amelyik ugrál, bakol vagy éppen le akarja dobni a hátáról. Egy idő után elkezdtem dzsi­gitelni, trükklovagolni, ebben olyan magas szintre jutottam, hogy elneveztek Dzsigit Királynak. Fölfigyeltek rám az akkori nagy kaszkadőrök, bevettek maguk közé és elvittek a filmforgatásokra. Sára Sándor 80 huszár című filmjében szerepeltem először: kaptam egy hatalmas bajuszt, és valahol a háttérben lovagoltam a huszárok között. Egy idő után már én is kaszkadőrnek érezhettem magam. 

– A „kaszkadőrkirállyal”, Pintér Tamás Oroszlánnal közösen alapították a Magyar Kaszkadőr Akadémiát. Ki jelentkezhet a kétéves képzésre? 

– Bárki, aki elmúlt tizennyolc éves és nincs beoltva mozgási intelligencia ellen. A sportmúlt nyilván előny, de nem feltétel. A gyalogos kaszkadőr szak adja a legátfogóbb tudást, a többi – motoros, autós, lovas – kaszkadőr szak erre épül. A hallgatók megismerkednek a küzdősportok alapelemeivel, szert tesznek fegyverismeretre, alpintechnikai alapismeretekre, megtanulják a magasból zuhanás fortélyait, továbbá az ugrás- és eséstechnikákat is gyakorolják. 

– Meg lehet élni ebből a munkából? 

– Az élvonal megél belőle, de az akadémia hallgatóit arra sarkallom, hogy legyen valami „civil” foglalkozásuk is, olyan, ami mellől könnyen el tudnak szabadulni, ha szükséges. A forgatási napokat ugyanis gyakran cserélgetik vagy lemondják, akár egy időjárási probléma miatt is, ehhez a kaszkadőrnek alkalmazkodnia kell. Ha az ember belecsöppen egy filmbe, és 3-4 hónapot folyamatosan dolgozik, azzal jól lehet keresni. De jöhetnek hullámvölgyek, és ezeket áthidalni csak úgy lehet, ha van az embernek egy stabil munkája. 

– A digitális technika megjelenése mennyire veszélyezteti a szakma jövőjét? 

– A számítógép nem fogja kiszorítani az embert, mert az akciók alapja mindig a kaszkadőr mozgása lesz. Ha valóban hitelessé akarnak tenni egy zuhanást az alkotók egy igényesen elkészített filmhez, akkor legalább a felvezető mozdulatot el kell végezni, másképp látszik, hogy az mondjuk egy videójátékból lett kiragadva. 

– Rengeteg külföldi filmet forgatnak Magyarországon. Szívesen alkalmazzák a stábok a hazai kaszkadőröket? 

– Sajnos kevés a lehetőségünk a bizonyításra, mert a forgatócsoportok általában hozzák magukkal a saját embereiket. Már csak azért is, mert sok színész ragaszkodik a megszokott dublőrjéhez, az Én, a kém című filmben Eddie Murphynek négy is volt. Az egyik jól bunyózott, a másik futott, a harmadik ugrott, egy kanadai srác az autót vezette helyette. A produkciónak ez sokkal drágább, hiszen mindezt egy jól képzett magyar kaszkadőr egyedül is meg tudja oldani. Kisebb munkákhoz azért hozzájutunk, de a legfontosabb feladatokat nem mi kapjuk. Magyar filmekben viszont egyre több komoly akciójelenetben vehetünk részt. 

– A kaszkadőrszakértőnek mi a feladata egy forgatáson? 

– Megkapja a forgatókönyvet, megbeszéli a rendezővel, hogy mi lesz az elvégzendő feladatsor. Megtervezi és megrendezi az akciót, közben ő felel az egész stáb testi épségéért. Egy autós borulásnál például megmondja, hova kerülhet a kamera, hol mozoghatnak az emberek, mi az a biztonsági zóna, amelyen belül biztosan nem történik baj. Egy-egy rázósabb jelenetnél kijelöli a színészek kaszkadőr dublőrjeit. Sok színész maga is felvállalná az akciójeleneteket, de általában nem engedik nekik. Ha egy sérülés vagy baleset miatt csak pár napra is leáll a forgatás, az borzasztó nagy anyagi kárt jelent a produkciónak. Kicsit morbid, de a kaszkadőrt lehet cserélni, a színészt nem. 

– Két Guinness-rekordot is jegyeznek Veres Zoltán Európa-bajnok műrepülővel közösen… 

– Az egyiket a Lánchíd felett hajtottuk végre 2006-ban. Egy AN–2-es repülőgépnek a szárnyáról szálltam át egy helikopterre, miközben a két gép 100 méter magasban száguldott a Duna fölött. A másik rekordkísérletnél Veres Zoli barátom két rámpa között repült, én meg átugrottam fölötte egy motorral. A cél az volt, hogy a lehető legkisebb legyen köztünk a távolság anélkül, hogy összeütköznénk. Mindent hajszálpontosan megterveztünk, sikerült, megcsináltuk. A végén megöleltük egymást. 

– Lenne még olyan megbízás, amit szívesen elvállalna? 

– Ma már szívesebben átadom a terepet a fiatalabb kaszkadőrgenerációnak, de volt például egy jelenet a Jóban Rosszban sorozatban – amelyben Liptai Claudia súlyos autó­balesetet szenved –, amit én akartam megcsinálni. Megkértem a producert, hadd engedjem el a fantáziámat, hozzunk össze egy látványos borulást, jót tesz majd a nézettségnek. Ma már nem vágyom ilyen kihívásokra, úgy érzem, hogy mindent megkaptam ettől a szakmától kaszkadőrként. Már egy jó ideje mint kaszkadőrszakértő-akciórendező tevékenykedem, és a to­váb­biak­ban is ezt szeretném csinálni: csodás akciókat megálmodni és megvalósítani, hogy ezzel is növeljük a magyar filmek népszerűségét. És szeretném folytatni az utánpótlás kinevelését a Magyar Kaszkadőr Akadémia elnökeként.