Járványvédelem és szabadságjogok

Akkora szél van kint, hogy alig tudtam átjönni a zebrán az önök épületéhez. Szereti a szelet? 

– Az utóbbi hetekben és az elkövetkezőkben biztosan nem fogom – ha jól értettem a célzását, és a ragadós száj- és körömfájás vírusának terjedési lehetőségére gondolt. 

Igen, természetesen. Tényleg ennyire ellenálló és virulens, könnyen terjedő kórokozóról van szó? 

– Az egyik legkeményebb vírusról, ami évezredek óta szedi áldozatait a rá érzékeny, hasított körmű vagy más néven párosujjú patás állatok között. A legérzékenyebbek közülük is a szarvasmarhák. A mostani eset is jelzi, hogy a szélnek óriási a jelentősége. A vírus képes porra, szalmára tapadva sokáig kibírni, és a viharos légmozgás több tíz kilométerre is elröpítheti ezeket. 

Az első szlovákiai esetek is így alakulhattak ki? 

– Vélhetően igen. Elsőként nálunk Kisbajcson azonosították a kórt. Utána eltelt bő két hét újabb eset nélkül, és azt hittük, hogy sikerült megfogni a további fertőzést. Aztán jött a hír, hogy a Csallóközben több tehenészetben is megjelent a betegség. 

Ha a szél vihette tovább, akkor miért nem találtunk még beteg vadállatokat? 

– A vadak kevésbé fogékonyak. Beszélgetésünk idején legalább 70 szarvast, őzt, vaddisznót vizsgáltak meg az elejtés után. Monitorin­goz­zák a szakemberek a vadállományt is, de eddig még egy beteg vagy vírushordozó egyedet sem találtak. Jó hír, hogy a vadakban nem önfenntartó a vírus. Vagyis egy idő után – ha volt is bennük – ez a kórokozó eltűnik. Nem ilyen a sertéspestist okozó vírus, amely hosszú ideig képes a vaddisznó-populációban fennmaradni. 

Természetes módon adódik a kérdés: fél évszázaddal az utolsó magyar járvány után miként alakulhatott ki megint ez a betegség? Az is felmerült, hogy szándékos fertőzésről van szó, még a kormányzati kommunikációban is elhangzott, hogy esetleg mesterségesen, laboratóriumban létrehozott vírus okozta a fertőzést. 

– Nézze, nem zárható ki, de nem is bizonyítható, hogy esetleg ag­ro­terrorizmusról van szó. De ehhez biztosan nem kell mesterséges vírust használni. A száj- és körömfájás háziállatokat megbetegítő mostani változatainak genetikai állománya 99,2 százalékban egyezik korábbról ismert vad vírustörzsekkel. S ezek mind olyan tökéletesen ragályképesek, annyira nagy a megbetegítő képességük, hogy felesleges lenne belepiszkálni. Mondhatnám azt is, a vírus annyira veszélyes, hogy úgy tökéletes, ahogy van. 

Tudunk valamit arról, hogy honnan került ide? 

– Nem, és szerintem biztosan nem is fogjuk kideríteni. Egy biztos, semmi köze a januári németországi megbetegedést okozó vírushoz. A legközelebbi rokona egy Pakisztánban 2018-ban járványt okozó vírusváltozat. De hogy honnan, miként került Kisbajcsra, nem tudni. 

A német esetről kiderült valami? 

– Nem tudunk róla. Nem publikáltak még róla. 

Agroterrorizmust említett, ami nekem egy új kifejezés. 

– Nézze, ez is felmerülhet, ami szándékos megfertőzést jelent. Amennyiben rövid időn belül Euró­pa más, akár távolabbi országaiban is fel-felüti a fejét a járvány, akkor valószínűsíthető is lehetne, de ezt nem tudhatjuk biztosan. 

Játsszunk el azért e gondolattal. Honnan lehetne vírust beszerezni hozzá? Nem veszélyes ez, nem túl bonyolult dolog a kijuttatás? 

– Ma is folyamatosan jelen van a vírus Afrikában, Délkelet-Ázsiában, de Dél-Amerika egyes részein is. Nem kell más, csak egy beteg állattól származó kenet egy kémcsőben, amit aztán a megfertőzendő helyszínen egy marék szalmával átdörzsölünk és az állatok közé szórunk. Szerintem ma könnyebb egy ilyen vírussal szennyezett kémcsövet áthozni a fél világon, mint egy adag marihuánás cigit. 

Térjünk rá a komolyabb dolgokra! A kár óriási, legalább 8 ezer állatot kellett leölni, elföldelni. Nem lehetett volna őket meggyógyítani? Van vakcina, ahogy a madárinfluenza ellen is. Mégsem oltjuk az állományokat. 

– A madárinfluenza elleni oltással a franciák próbálkoznak, most tesztelik egy 60 ezres kacsaállományon, de Délkelet-Ázsiában is szabadon vakcinázzák a baromfiakat. Itthon és az EU-ban azonban nem oltunk, aminek humán egészségügyi okai is vannak. A vakcinázás a vírussal való fertőzést nem akadályozza meg, de az állat nem pusztul el. Viszont emiatt fenntartja a vírus folyamatos ürítésének lehetőségét, ami az emberre is veszélyes lehet. Számos megbetegedést okozott, sőt sok halált is. A száj- és körömfájás vírusa ugyan emberre nem veszélyes – néhány napos kisebb rosszullétet, néhány hólyagot kivéve –, de gazdasági kárt okozna. Az ország elveszíti a vírusmentességi státuszát, ami miatt alig tudnánk eladni tejet, húst, élőállatot, ezekből készült élelmiszert. S bár a most leölt állatokat vakcináztuk, ez azért történt, hogy a marhák vírusürítését csökkentsük. A vakcina gyorsan kialakít egy immunreakciót, amely minimálisra szorítja a vírus kibocsátását az állatokból. Az ilyen állatokat is leöltük, elföldeltük. Ha életben tartanánk a vakcinázott állatokat, akkor az utolsó fertőzött eset után csak egy évvel lehetne felszabadítani az exportot. Most – ha valóban az április 17-i eset lesz az utolsó – akkor július 17-én felszabadulhatunk a tilalom alól. 

Miért nem égették el az állatokat, miért inkább eltemették őket több méter mélyre? Sokan félnek a talaj fertőzésétől, meg hogy onnan ismét kiszabadul a vírus. 

– Ettől nem kell tartani, ez nem lépfene, ami akár évtizedekig képes megmaradni a föld alatt. Ez a vírus – örömteli módon – amilyen virulens, olyan gyorsan veszíti el életképességét, például a tetemekben. Ahogy megkezdődik a leölés után a húsok tejsavasodása, a bomlás, a vírus is elpusztul. Az elföldelt állatokban már nincs életképes vírus. S hogy miért nem égetnek? Több ezer tonnányi tetemről van szó. Ez egyrészt óriási környezetszennyezést okozna, másrészt pedig a látvány igazi pszichikai sokk lenne az embereknek. 

Sokan tartanak attól, hogy a tej, a hús is megfertőzheti az embert. 

– Ez nem igaz, a nyers tej hordozhatja a vírust, de a 60–70 fok közötti hőkezelés már elpusztítja a kórokozót. Márpedig a tejet mindenhol pasztörizálják, sőt, a sokak által vásárolt UHT-tej ennél is nagyobb hőkezelést kap, néhány pillanatig 140 fok fölé hevítik dobozolás előtt. A húsokban pedig – ahogy az előbb említettem – órák alatt megy tönkre. 

Beszélgetésünk idején – húsvét előtti héten – nem fordult elő újabb eset itthon. Mikor lélegezhetünk fel? 

– Az utolsó eset után három hónappal. Addig a legnagyobb odafigyelés, fegyelem, akár a karhatalom folyamatos bevetése szükséges. A nagy telepektől a legkisebb gazdáig ez mindenkire érvényes. Utóbbiak lehetnek a legveszélyesebbek, ha lehet ilyet mondani. Sok az olyan zugállomány, amelyről sem a hatóságok, sem az állatorvosok nem tudnak. Néhány birka, kecske, egy-két sertés nevelődik a régi háztájik­ban vagy tanyákon. Ha az utóbbiak fertőződnek meg, még nagy jele sem mutatkozik a bajnak, de mivel kicsit beteg, bágyadt a hízó, a gazda, mentve a menthetőt, gyorsan levágja. Aztán megy a hús a mélyhűtőbe, ahonnan, mondjuk, egy év múlva kiveszik. Nos, ez lehet egy újabb kiindulási pont, ugyanis ez a vírus érzékeny, de a fagyasztást, azt nagyon jól bírja! 

Miért nem alkalmazták a karantén intézményét a hatóságok? A hetvenes években ezt nagyon komolyan vették, a dolgozók akár hónapokig is az állattelepen maradtak. 

– Azt akkor, abban a parancsuralmi rendszerben meg lehetett csinálni. Azóta nagyot változott a helyzet. El tudná képzelni, hogy a járványvédelem győzne a személyi szabadságjogokkal szemben? Egyébként magán- és szakemberként is azt mondom, hogy ezt kellene csinálni, de nem lehet. 

Mikor lehet újra kezdeni a gazdaságokban az életet? 

– Most a teljes fertőtlenítés folyik. Három hónap múlva elvileg meg lehetne kezdeni az újratelepítést. 

Van ehhez az országban elég üsző, tehén? 

– Szerintem nincs, ezért lesz nehéz a gazdaságok élete. Ugyanis a borjakkal kell kezdeni a legtöbb esetben. Márpedig egy borjúból két év alatt lesz tejet adó tehén. Ekkortól lehet bevételre számítani a telepeken, addig csak a költség lesz jelentős. Ez több milliárd forint egy-egy cég életében. A kormány hathatós segítséget ígér, enélkül nem is lehetne talpra állni. Más kérdés, hogy mi lesz azokkal a gazdákkal, cégekkel, akik a védőövezeten kívül vannak, nem is volt megbetegedés náluk, de az állataikat, állati termékei­ket ennek ellenére nem tudják eladni, azaz őket is anyagi kár éri.