A nemzet sűrű szövete

Erős közösség, nemzeti identitás – ez az üzenet olvasható a Face­book-oldalán egy felvidéki esemény videójánál. Ez a gondolat általában is a nemzetpolitika fontos célkitűzése? 

– A nemzeti identitás mindennapokban történő megélése nyilvánvalóan fontos, és ezt külhonban még erősebben kell képviselni. Magyarországon teljesen természetes, hogy magyar nyelvű iskolába járunk, magyarul intézzük ügyeinket. Külhonban sokszor a család jelenti az egyetlen magyar nyelvi környezetet, ha nincsen a közelben magyar oktatási intézmény és közösségi lehetőség. A magyar nyelv és kultúra szükséges ahhoz, hogy valaki a világ legtávolabbi pontján is megmaradjon magyarnak. Az erős közösség minden nemzetnek a javára válik, így nekünk is, ezért ilyeneket kell létrehozni. A legkisebb közösség a család, és ezen túl olyan települési vagy értékalapon szerveződő csoportok, amelyek erősebbé teszik az össznemzetet. Ha erősek ezek a közösségek, akkor a nemzet is erős. Ha a nemzeti érdekeket követjük, akkor nem tévedhetünk el. Egységes nemzetben gondolkodunk, és az ellenzéktől eltérően mi nem tekintjük másodrendűeknek a külhoni magyarokat. 

Az idei év a jövő nemzedék éve a nemzetpolitikában. Milyen célokat fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban? 

– Sikeres tematikus éveket bonyolított le a Nemzetpolitikai Államtitkárság már az elmúlt években is, tavaly év végén a Magyar Állandó Értekezlet azt a döntést hozta, hogy az idei év a nemzetpolitikában a jövő nemzedék éve. Ez azt jelenti, hogy – bár az elmúlt években is kiemelten kezeltük ezt a területet – most kifejezetten fókuszban tartjuk a fiatalokat, a gyermekeket és közösségeiket, az őket körülvevő világot, a családokat. Pályázati forráshoz is juttatjuk a fiatalokkal foglalkozó civil szervezeteket. Azt gondoljuk, hogy akkor lesz magyar jövő, ha van magyar gyermek. Akkor tudjuk a magyarlakta területeken a szülőföldön való boldogulást segíteni, ha Magyarországon és a külhonban egyaránt születnek magyar gyermekek. Ezt segíti a családtámogatási rendszerünk is. 

Hol nehezebb megtartani az önazonosságukat a magyaroknak: a Kárpát-medencében vagy a diasz­pórában? 

– Más-más nehézségek jelennek meg az eltérő környezetben. Különleges és nehéz a szülőföldtől nagyon távol, egy másik országban élni, megtartani és átadni a magyar identitást. Számos régi diasz­pó­raszervezet létezik Kanadában, az Egyesült Államokban, Nyugat-­Európában, Ausztráliában, amelyek ezért dolgoznak. Habár a Kárpát-medencében az anyaország közel van, a külhoni magyaroknak önhibájukon kívül egy másik ország területén élő nemzeti kisebbség részeként kell boldogulni. Számukra létezik természetesen megélhető magyar identitás, amelyet sokszor – például Ukrajnában 2015-től folyamatosan – megpróbálnak visszaszorítani. A magyar identitás megélése, a közösséghez tartozás mindenhol fontos, de más a kihívás Csíkszeredában, más Torontóban, és megint más Beregszászban. Ahol parlamenti képviselettel rendelkezik a magyarság, mint Szerbiában és Romániában, vagy Horvátországban és Szlovéniában, ott, ahol erős önkormányzati vezetők vannak, mint Felvidéken és Kárpátalján, nyilvánvalóan más a közeg, mint ahol a magyar érdekképviselet kevésbé tud megvalósulni. Azt szoktuk mondani, hogy nekünk, magyaroknak mindenért kétszer annyit kell dolgoznunk, mint másoknak. 

Mit adnak nekünk az anyaországon kívüli találkozások? 

– Ezekből mindenki erőt meríthet. A találkozásokkal azt üzenjük, hogy számíthatunk egymásra. Megosztjuk az örömeinket, a bánatainkat, a napi küzdelmeinket. Mi nem akarjuk megmondani az egyes nemzetrészeknek, diasz­pó­ra­kö­zös­sé­geknek, hogy mit csináljanak, hanem megkérdezzük tőlük, miben tudunk segíteni az anyaországból. 

Az is fölmerül, hogy az anyaországiaknak miben tudnak segíteni akár a távoli diaszpórában élők? 

– Természetesen. Komolyan vesszük a „minden magyar felelős minden magyarért” gondolatot, hiszen a nem anyaországiaknak a szülőföld felé van egyfajta odatartozás-érzésük és felelősségük. Az is fontos, hogy elküldjék a gyerekeiket az általunk támogatott diaszpóratábo­rokba, hiszen ezekben felfedezhetik Magyarország szépségeit, a magyar nemzetet megtartó történelmi helyeket és a találkozási lehetőségeket. Emellett híd szerepet tudnak betölteni köztünk és az országuk között. A magyarság világnemzet lett, annak ellenére, hogy nem akart azzá válni. A diaszpóra és a Kárpát-medence magyarsága közti szoros kapcsolatot jelzi az is, hogy a diaszpórában példátlan összefogást láttunk Kárpátaljáért, de számtalan alkalommal kiálltak mellettünk a diaszpórában működő magyar szervezetek akkor is, amikor Magyarországot nemtelen támadások érték. 

Kárpátalján milyenek ma a mindennapok? 

– Kárpátalja jelenleg a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrész. A legnagyobb segítség az ottaniaknak a béke lenne. Nem véletlenül mondjuk – a Vatikánnal együtt – a háború első napja óta, hogy azonnali tűzszünetre és béketárgyalásra van szükség. A mostani véres és pusztító háborúban kárpátaljai emberek is haltak vagy sebesültek meg. Ez olyan lelki teher, amit nekünk közösen, az egész magyarságnak hordozni kell. Mindent megteszünk, ami tőlünk telik: segítjük az intézményrendszerüket, az egyházaikat, a civil szervezetei­ket, az oktatási intézményeiket, valamint támogatjuk a Kárpátalján szolgáló egészségügyi, oktatási és kulturális szakembereket. 

Említette a magyar nyelv és kultúra szükségességét. Az anyanyelvhasználat kérdésében vannak nehézségek a Kárpát-medencében manapság? 

– Fontos célunk, hogy a szomszédos országokkal jó viszonyt ápoljunk, a Kárpát-medence országaival békében és együtt dolgozhassunk. Ez egyaránt érdeke az adott országban élő magyaroknak és Magyarországnak. Stratégiai partnerség jött létre Szerbiával, illetve Szlovákiával és Romániával is egyre jobb a kapcsolatunk. Bár Magyarország ismerte el elsőként Ukrajnát független államként, 2014 óta mégis nehéz velük a kapcsolatunk – akkortól kezdve ugyanis elkezdték csorbítani a magyarok nyelvhasználati és oktatási jogait. Mi ezekből nyilvánvalóan nem tudunk engedni, a korábban fennálló jogokat követeljük vissza. Az őshonos nemzeti kisebbségek jogait szerintünk nem szűkíteni, hanem bővíteni kell. Erről számtalan nemzetközi döntés is született az elmúlt években, ezeket kellene követnie az ukrán kormánynak is. Nyitottak vagyunk a tárgyalásokra, szeretnénk mielőbb megoldást találni ezekre a nehézségekre. 

A nemzetpolitika 2010 óta a mindennapok része – mondta egy beszédében. Miként jelenik ez meg? 

– Ez volt az egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy a nemzetpolitika az intézmények és vezetők közötti kapcsolatokból a mindennapok részévé váljon, kialakuljon a nemzeti összetartozás. A magyarországi családok nagy részében vannak külhoni ősök és családi kapcsolatok. Az én családomban is vannak erdélyi, felvidéki és vajdasági felmenők. A Határtalanul Programmal évente mintegy 50 ezer magyarországi fiatal utazik külhonba, és ismerkedik meg az ottani magyar közösségekkel. Jelenleg is több tucat csoport van úton, hogy iskolásaik megismerhessék a külhoni területeket. Az is fontos, hogy az iskolákban a nemzeti összetartozás napját megtartsák. Emellett összehozzák a fiatalokat az egyházi táborok, valamint a sport is. Fellendült a turizmus az anyaországiak és a külhoniak között, továbbá barátságok szövődnek a cserekapcsolatoknak köszönhetően. A sok program, a testvértelepülési kapcsolatok eredményeként kialakulhatott a Kárpát-medence és egyben a nemzet egyre sűrűbb szövete. 

Június 4. a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója, amely gyásznapból 2010 óta a nemzeti összetartozás napjává vált. Hogyan tekintsünk az emléknapra? 

– A gyászmunka fontos, de még fontosabb, hogy miből tudunk erőt meríteni, és merre megyünk tovább. Természetesen június 4-én mindig megemlékezünk az 1920-ban történt nemzeti tragédiáról, de 105 évvel később még mindig mi vagyunk a legnagyobb nemzet a Kárpát-medencében. Az anyaország – bár területének kétharmadát elvesztette – most újra elég erős ahhoz, hogy felelősséget vállaljon, és támogassa a külhoni közösségeket. Folyamatosan erősödünk, és ezért nemcsak gyászolunk, hanem erőt is merítünk a nemzeti összetartozásból. Június 4-én nem Trianont ünnepeljük, hanem azt, hogy erősek vagyunk, összetartozunk, valamint azt is, hogy van egy olyan magyar nemzet, amelyre lehet számítani a jövőben is.