Pünkösdi csoda és megújulás

Valami keresztény ünnep – ez az egyik válasz az interneten látható videóban az utca emberének feltett azon kérdésre, hogy mit ünneplünk pünkösdkor. Nos, minek az ünnepe – a húsvét után ötven nappal megérkező – pünkösd? 

– A többi ünnephez képest sokaknak talán kevésbé érthető a pünkösd ünnepe. Karácsonyt, amikor a Fiú megtestesülését ünnepeljük, közelebb hozza a gyermekszületés öröme. Nagypéntek és húsvét szintén egy emberi drámát idéz, hiszen mindenki találkozik az elmúlással, a gyásszal, és ezzel kontrasztban a feltámadás örömhíre is értelmezhető az emberek számára. Pünkösdkor Jézus Krisztus ígérete szerint a Szentlélek kiárad a világba, megjelenik az a Lélek, aki már a kezdet kezdetén, a világ teremtésekor is ott lebegett a „vizek felett”. Az első pünkösd, a Lélek csodájának lényege, hogy a világ hasadásai, vétkei és traumái, kommunikációs zavarai közepette egy jeruzsálemi aratási ünnepnapon elhangzik Péter apostol prédikációja, amelyről az Apostolok cselekedeteiben azt olvassuk, hogy az emberek megértették annak az üzentét. Persze, nem wellnesshétvégés recepteket vagy ajánlatokat hirdetett, hanem „az Isten felséges dolgairól” szólt. Ettől egyszerre kitisztul mindaz, ami korábban kaotikussá vált. Kinyílik az emberek szíve és füle arra, hogy ráébredjenek Istenre és megértési élményük legyen egymás között. A Szentlélek így teremti, lendülettel, tűzzel és erővel tölti meg az egyházat is, azt az egyházat, amely Jézus elhívására épült az általa elhívottakból. 

Az első pünkösd eseményei, szimbólumai is erre utalnak. 

– A Szentlélek jelképei mozgásra utalnak, a Lélek már az Ószövetségben is az Úr szélviharaként jelenik meg. Szimbólum a galamb, amely a szárnyalásra utal, és a tűz is kifejezi a lendületet, amely leszállt az apostolokra. Az evangélikus templomokban három alkalommal piros színű az oltárterítő: pünkösdkor a láng megérkezésére utalva, a reformáció emléknapján és a fiatalok konfirmációjakor. Ezek az ünnepeink a megújulást fejezik ki. Pünkösddel elkezdődik egy új időszámítás, amelyről Jézus úgy beszélt, hogy megérkezik a világba, ami már az örökkévalóságot hordozza. Így egymásra csúszik két világkorszak: az, amelyik még nem zárult le és a teremtett világ mostani története, valamint az Isten országa, Jézus megjelenése, amikor megérkezett a világot átjáró Lélek. Ezt a kettősséget igazgatja a Lélek erejével Isten. 

Miként lehetne az, hogy felismerjük a pünkösd fontosságát, és ne csak egy nyár eleji hosszú hétvégeként tekintsünk rá? 

– Az elmúlt években a nagy egyházi ünnepekkel úgy jártunk, hogy egy-egy hosszú hétvégévé váltak – sokszor a templomba járó emberek számára is. Nehéz a mai világban rávenni az embereket arra, hogy lelki értelemben is keressék a maguk javát. A népszámlálási adatok szerint is a maga módján vallásosok életérzése jelent meg nagy arányban a társadalomban. Pedig minőségi időt kell szánnunk a lelkünk rendben tartására, az emberi kapcsolatainkra. Ez persze még így messze van a Szentlélektől, a keresztény hitélettől, de már önmagában jelentős változást hozhat a mai életformánkba. Ha eddig eljutunk, akkor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy a lelki erőforrás-keresésnek hol található a minőségi módja. Isten ajándékozó kedve, ami megjelenik a teremtésben, Jézus Krisztusban, a megváltásban és Szentlélekben, jó lehetőséget ad számunkra. Tudatosan kell a ránk tukmált életforma ellenében építkeznünk ahhoz, hogy ennek a valódi tartalmát felismerjük. 

Ajándékot említett. Gondolom, azt is észre kellene venni, hogy a legfontosabb ajándék nem anyagi természetű. 

– A tudományok és a hit természetének a középpontjában megjelenik a valóság szenvedélyes keresése. Az emberi életben szeretnénk megtapasztalni ennek a kereteit, azt, hogy egyáltalán miért érdemes élni. Az is kérdés, hogy hol tudunk maradandót létrehozni. A Lélek kiáradásával már örökkévaló dolgokat is lehet alkotni, és mi is részesei lehetünk ennek. Ma az átlagember szótárában nem szerepelnek olyan fontos kifejezések, mint például az irgalmasság, a kegyelem, a hűség, valamint a szeretetet is tárgyiasítva tudjuk elképzelni a kereskedelem kínálata szerint. Láthatjuk azt is, hogy sokkal többet kihozhatnánk az életünk történéseiből és a kapcsolatainkból. Az egyházi eseményeken – keresztelőkön, konfirmációkon, esküvőkön, búcsúztatásokon – is azt próbáljuk hirdetni, hogy Isten mennyivel többet tud adni az élet lehetőségei közül, mint amennyit saját erőből bele tudunk tenni. Az életünket jellemzi az a kettősség, hogy egyszerre vagyunk alávetve a töredékességünknek, a tökéletlenségünknek, valamint a Lélek erejével megvalósítható örökkévaló tulajdonságoknak. 

Mindeközben folyamatosan a könnyebb utat választjuk. 

– Pedig vannak olyan dolgok, amiket csak türelemmel, akár elszenvedéssel lehet elvégezni. Mindnyájunknak van olyan útja, amelyet egyénileg végig kell járni, és fel kell fedezni, hogy mindenki a valódi élet lehetőségét kapta ajándékul Istentől. Ehhez támogatásra van szükség, és Jézus a Szentlélekről szólva éppen erről beszél, hogy jön a támogató, a segítő, a vigasztaló, aki megtanít bennünket élni. 

Említette, hogy az első pünkösd fontos kommunikációs esemény volt. Ma sokat beszélünk a kommunikációról, és a Biblia szövegéről ezen a ponton is megállapíthatjuk, hogy mennyire mai és eleven az üzenete? 

– Már a bűnbeesés története is azzal kezdődik, hogy a kígyó kitűnő kommunikációs technikákkal vezeti félre az embert. A tízparancsolatot a legegyszerűbb úgy elhessegetni magunktól, hogy Isten vagy az egyház megregulázza vele az embereket, pedig az nem más, mint egy használati utasítás az élethez. Valóban jól értelmezhető, sőt mai gondolatokat találunk a Bibliában, ha megfelelően olvassuk. Amikor veszteség ér minket, gyászélményünk van, és valakit az Isten kezébe teszünk le, akár – mai technológiai kifejezéssel szólva – azt is mondhatjuk, hogy Isten elmenti őt a memóriájába. 

Pünkösdkor létrejött az első gyülekezet, így ez az ünnep az egyház születésnapja is? 

– Egészen biztosan Isten újításaként születik meg az egyház. Az egyház történetének voltak fényes és árnyas időszakai, vonásai is – e világ javára szolgálva, komolyan véve a földi életet és az Isten országa valóságát is, akár magán hordozva azt is, ami Krisztus szenvedéséből még hátravan. Láthatóvá, hallhatóvá, tapasztalhatóvá és megélhetővé kell tennünk Istent, ehhez magunknak is látni, hallani, tapasztalni és megélni kell őt. A keresztények küldetése az is, hogy élhetővé tegyék ezt a világot. 

Ma is konfliktusok és háborúk vesznek körül bennünket. Ebben a helyzetben mit üzen számunkra pünkösd? 

– Isten él és munkálkodik. Ezt látjuk a teremtéstől kezdve, Jézus Krisztuson keresztül egészen a mai napig. Nehéz kérdés persze, hogyan lehet mindezt diplomáciai békefolyamatra lefordítani. A békére törekvés közben az igazságkeresésre is figyelni kell. Az viszont kétségtelen, hogy Isten a megbocsátás, a valódi szembenézés irányába visz bennünket. A próféták és Jézus Krisztus is tapasztalta a békétlenséget, de Jézus a feltámadása után elsőként félreérthetetlenül azzal köszöntötte a tanítványokat, hogy „Békesség néktek!”. Tehát Isten akarata teljesen világos: a békének nincsen alternatívája. 

Hogyan tapasztalhatom meg, hogy az életemben működik a Szentlélek? 

– Fontos a szemek és szívek megnyílása. Isten szeretetével tele van a föld, mondja a zsoltár. A kérdés az, hogy mi ezt észrevesszük-e. Ágoston a Vallomásokban így szól erről: „sohasem távozol el tőlünk, és mi mégis alig-alig tudunk visszatérni hozzád”. Jelen van Isten a világban, és mi mégis őrült rohanásban, a kiürült életekben, az agresszióban, a csak pénzben és materiális dolgokban mért értékben gyötrődünk. Ez olyan, mintha egy buborékban élnénk, és képtelenek lennénk észrevenni a körülöttünk lévő, tágabb valóságot. A Biblia üzenete szerint Isten folyamatosan arra törekszik, hogy az ember képes legyen megnyílni. A pünkösd élménye, hogy az emberek ráeszmélhetnek a valódi, felnőtt életükre. Amikor elakadunk az életünkben, nem tudjuk elfogadni a múló időt, a feladatainkat, mindenkire haragszunk, akkor is fel kell vennünk a világ és benne Isten jelenlétének a ritmusát. A Szentlélek munkáját ebben tudjuk mérni. Minden tökéletlenségünk ellenére nekünk nagyon jó ebben a világban élni. Nagy ajándéka az életünknek, ha meg tudunk békélni Istennel, magunkkal és másokkal is. Ez életre szóló, vezető feladat számunkra.