Bizonytalanságok ideje

Az ukrán kényszersorozás miatt meghalt egy kárpátaljai magyar férfi. Hogyan fordulhat elő ilyen eset? 

– Kitérő válasz lenne, ha csak annyit mondanék, hogy a sorozóhatóság túlkapásáról van szó. A sorozók maguktól nem mernének ilyen erőszakot alkalmazni olyan állampolgárok ellen, akik másnap már esetleg a hadseregben a bajtársaik lehetnek. Ezt a brutalitást a hatalom támogatja, és nem mutat túlzott önbizalmat az ukrán kormány részéről. Ez arra emlékeztet engem, mint amikor 1917-ben a francia hadseregben súlyos morális problémák jelentek meg, és kivégzések tömegét rendelték el a fegyelem megtartására. Ráadásul ez akkor egy demokratikus államban történt, nem olyanban, mint amilyen a mai Ukrajna. 

Ha az ukrán hadsereg morálját nézzük, akkor más területen is láthatók problémák? 

– Megvizsgáltam az ukrán ügyészség katonai kihágásokra vonatkozó hivatalos adatait, a jogerős ítéleteket, és jelentős emelkedést láttam a bűncselekmények – köztük a dezertálások – számában. Egy másik kutatásból is látható, hogy drámaian nőtt a dezertálások száma. Ezt nem lehet azzal magyarázni, hogy a hadsereg száma megnövekedett, és ezért esetleg a bűnözők száma is magasabb. Az sem igaz, hogy több a fiatal a hadseregben, és köztük több a bűnelkövető, mert az ukrán hadsereg egyre jobban elöregszik. A dezertálások számának drámai növekedése a katonai morál összeomlásával magyarázható. 

Mi lehet ennek az oka? 
– A reménytelenség és a kilátástalanság. Az orosz hadseregben is láttuk, hogy a nagyobb ukrán sikerek idején mélyponton volt a morál, és megnőtt a dezertálások száma. Az ukrán hadseregnél 2023 végén, 2024 elején változott meg a helyzet ebben a tekintetben. Az ukrán társadalom akkor értette meg, hogy ezt a háborút elvesztették. Nem az a lényeges, hogy a politikai vezetők mit mondanak, hanem az, ami látható: az ukrán katonák a lábukkal szavaznak, dezertálnak. 

Ha az látható, hogy Ukrajna elvesztette ezt a háborút, akkor az amerikaiak miért küldenek ismét fegyvereket a támogatására? 

– Nem vagyok biztos benne, hogy a nyugatiak azért küldik a fegyvereket Ukrajnának, hogy megnyerje ezt a háborút. Abból a mennyiségű hadianyagból, amelyet eddig Ukrajnának juttattak, nem lehet győzni. Utoljára 2023-ban, a nagy tavaszi ellentámadás idején szállítottak nagy mennyiségű támadó fegyvereket, azóta sokkal kisebb mértékben adnak. A kérdés az, hogy mi lehet a Nyugat célja. Azt többször elmondták, hogy Oroszország meggyengítése. Az is lehetséges, hogy a nyugatiak már nem tudják, miként szálljanak ki a háborúból. Ha most Donald Trump amerikai elnök leállítaná a támogatásokat, akkor Ukrajna az ő védnöksége alatt omlana össze. Ezt nyilván nem szeretné felvállalni, azzal együtt, hogy – Európával ellentétben – ő lezárná a háborút. Amerika számára nagy lehetőség, hogy ők adják a hadianyagot, Euró­pa pedig mindezt finanszírozza. 

Trump a napokban úgy fogalmazott, hogy csalódott Putyin orosz elnökben. Van ennek az üzenetnek jelentősége? 

– Előfordulhat, hogy Putyin megvezette Trumpot a háború lezárásával kapcsolatban. De az is lehetséges, hogy Putyin szabad kezet adott Trumpnak Irán ügyében, Trump pedig adott Putyinnak ötven napot arra, hogy háborúzzon Ukrajnában. 

Ki gyengülhet meg igazán ebben a háborúban? 

– Ukrajna tönkremegy, Európa meggyengül. Mondok erre példákat. Szlovákiának korábban volt légiereje, most már nincs. A dán tüzérségi erő is elpusztult Ukrajnában. Romániának volt egy amerikai Patriot-ütege, most nincs egy sem. Európa lefegyverezte saját magát. Ezt a katonai erőt majd újjá kell építeni. Mindeközben Európa nem meggyengítette, hanem megerősítette a hadigazdálkodásra átállt Oroszországot. 

Azok, akik ezért felelősek, nem tudták, hogy mit tesznek? 

– Ismert az a közhely, hogy Oroszország soha nem olyan erős és soha nem olyan gyenge, mint amilyennek látszik. A történelmi mintázat sok mindent megmutat nekünk. Ez alapján látható, hogy Oroszország nem jó azokban a háborúkban, amelyeket az országtól távol vívnak, a magterületei közelében azonban meg szokta nyerni a háborúit. Az is megfigyelhető, hogy Oroszország nem jó a rövid háborúkban, viszont minél inkább elhúzódik egy katonai konfliktus, annál jobban fölveszi a ritmust. A mostani háború egyre jobban hasonlít azokhoz, amelyeket Oroszország meg szokott nyerni. Európa vezetői talán gyors háborúban reménykedhettek, de látszik a probléma ezzel az előzetes várakozással kapcsolatban. 

Hogyan állnak most a hadszín­terek? 

– A tengeri hadszíntéren az ukrán flotta már a háború elején elpusztult, de aszimmetrikus eszközök alkalmazásával az ukránoknak később sikerült elűzni az orosz flottát. A légi hadszíntéren az oroszok több mint három éve nem tudták kivívni a fölényt. Ukrajna légvédelme viszont folyamatosan gyengül, az oroszok pedig egyre több támadóeszközt gyártanak, és ezzel a nyugatiak sem tudnak lépést tartani. Az oroszok a háború elején szinte alig készítettek stratégiai drónokat, ma már egy hónap alatt kétezret gyártanak, és ez a szám folyamatosan emelkedik. A szárazföldön 2022 novembere óta az ukránok nem arattak semmilyen jelentősebb, stratégiai szintű sikert. Oroszország azóta folyamatosan megy előre, sikerei egyre gyorsabban jönnek egymás után. 

Említette Iránt. Mi a helyzet most a Közel-Keleten? 

– A térség átmeneti állapotban van. Az Izrael és Irán közötti, ­júniusi háború célja az volt, hogy eldőljön: az Amerikai Egyesült ­Államok vagy Irán lesz a Közel-Kelet hegemón hatalma. Irán korábban felismerte, hogy Izrael politikai, katonai és földrajzi akadályt képez az iráni befolyás útjában. Irán stratégiája az volt, hogy hatalmas összegekből szövetségi rendszert épít ki, és Izraelt körülveszi egy – a Hamászból, Szíriából, a Hezbollahból, a térség síita milíciáiból és a húszikból álló – tűzgyűrűvel. Ez nem sikerült, hiszen a Hamász túl korán támadta meg Izraelt, és magával rántotta a szövetségeseit, Izrael pedig egyenként felszámolta őket. Összeomlott a Hamász, majd Szíria és a Hez­bollah, valamint elmenekültek a térségből a síita milíciák is. Az iráni rendszer belső bázisa is meggyengült, az ország légvédelem nélkül maradt, és előbb Izrael, majd az amerikaiak megtámadták az atomlétesítményeiket. 

A Hamász és Izrael között mikor várható tűzszünet? 

– Mindenki szeretné a tűzszünetet, de a saját feltételei mellett. Az amerikaiak is erre törekednek, hiszen mielőbb lezárnák a közel-keleti szövetségi rendszerük kiépítését. Izrael szeretné visszakapni a túszokat, és az a célja, hogy örökre megszűnjön a Gáza irányából leskelődő veszély. A Hamász az életéért, a politikai túléléséért küzd. Nem akarják elveszíteni Gázát, és Ciszjordániában is nagyobb befolyást szeretnének elérni. Küzdenek a Palesztin Autonómiával szemben is a politikai befolyás birtoklásáért a palesztin területeken.

Az amerikai és az izraeli légicsapások milyen mértékben sújtották Iránt? 

– Ezt még Irán sem tudja pontosan. Amint említettem, a háború előtti szövetségi rendszerük összeomlott. A nukleáris programjuk nagyon súlyos károkat szenvedett, és ezt ők maguk is elismerték. Azonban, ha most újra elkezdenek rajta dolgozni, akkor néhány év alatt atombombájuk lehet. Az iráni ballisztikus rakéták és az indítóeszközök nagy részét elpusztította Izrael, de ami megmaradt, még mindig nagy fenyegetést jelent. Ha ezt a nagy hatótávolságú ballisztikusrakéta-képességet nem állítja meg a világ, akkor néhány éven belül Irán újra fenyegetheti a Közel-Keletet, de akár Európát is. 

A világban zajló folyamatok kapcsán úgynevezett világrendszerváltás zajlik manapság? 

– Időnként megkérdezik tőlem, hogy orosz- vagy Amerika-párti vagyok. Én semmilyen párti nem vagyok, én arról beszélek, amit látok. Ma már nem beszélhetünk úgy az Amerikai Egyesült Államokról, mint a világ hegemón hatalmáról. Az amerikai szabályok szerinti világrend összeomlott. De egyelőre azt sem mondhatjuk, hogy más hatalom került a helyére. Most egy átmeneti időszakban élünk, és még nem látjuk, hogy mi vár ránk a káosz­ túlsó oldalán. Fel kell ismernünk, hogy a világ megváltozott, és már nem a béke, hanem a bizonytalanságok idejét éljük. A magyar külpolitika ebben a helyzetben a konnektivitást hangsúlyozza, és nagyon helyesen teszi, hogy egyszerre több irányban is keresi a kapcsolatokat.