Apák és fiúk példája

Korábban azt nyilatkozta, hogy „a történész a nemzet pszichológusa”. Érthetjük ezt úgy, hogy ha jól végezzük a munkánkat, segítünk megérteni önmagunkat is? 

– Igen, picit talán elhíresült mondat lett, de valóban úgy gondolom, hogy amit egyes személyeknél lélektani módszerekkel lehet feltárni, azt egy nemzet esetében a történettudomány segíthet elvégezni, nemzedéki traumák, hamis ideológiai béklyók gyökeréig hatolva. Ehhez feltétlenül szükséges a múlt tárgyilagos megismerése, feltárása – már amennyire ez lehetséges. Nem lehetnek tabuk és már teljes egészében megválaszolt kérdések, mert mindig lehet újat mondani, bármikor bukkanhat fel új forrás, új adat, új szempont, és állandóan fogalmazhatunk meg új kérdéseket. 

Alapkutatásokat végzett a Rákóczi-szabadságharcról, többek között feldolgozta a kuruc katonai vezetés létrejöttét és szervezeti kereteit. A II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai című kötete húsz év elteltével is alapműnek számít. Jövőre ünnepeljük Rákóczi születésének 350. évfordulóját. Mit üzen a jelennek a Rákóczi-szabadságharc? 

– Azt hiszem, a múlt ritkán „üzen” a jövőnek. Az örökkévalóságnak szánt alkotások a piramisoktól és a világ más csodáitól kezdve az időkapszulákon át az irodalmi művekig bezárólag persze részben a jövő számára való fennmaradás és gyakran az önigazolás igényével készültek, de nem biztos, hogy tanítani akarják a jövő nemzedékeket. Inkább a jelenben élő ember keres válaszokat a múlt feltárása, megismerése révén is, például a következő kérdésekkel: Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Kik jártak itt előttünk? Kiktől származik a bennünket körbevevő épített környezet? Az tehát, hogy mit „üzen” a jelennek akár a Rákóczi-szabadságharc időszaka, akár más korszak, az elsősorban attól függ, hogy mi mit szeretnénk kiemelni a jelen számára. Ez már nem is annyira tudomány, mint inkább emlékezetpolitika. Jó, ha a kettő nem áll szöges ellentétben egymással, de az arányok, hangsúlyok mindig változnak. A magyar függetlenségi hagyományok, a nemzeti önrendelkezés fontossága szempontjából több más történelmi periódus mellett Rákóczi kora is a fegyveres szabadságküzdelem jelentőségét, a hősiességet, az áldozatvállalást állítja példaként a ma embere elé. A nemzet megosztottsága szempontjából nemzetiségi és politikai ellentétek is kiemelhetők a korszakból, hősök és áldozatok, mártírok és árulók portréit lehet sémák közé szorítani vagy kellő árnyaltsággal bemutatni. Ugyanakkor a politikai kompromisszumkészség vagy épp a békekötés is hangsúlyt kaphat, ha a szabadságharc lezárására nem bukásként, hanem a küzdelem eredményeként, illetve az állandósult háborús időszak tartós lezárásaként tekintünk. 

Most jelent meg kötete Állatok és emberek – Lázár kalandozásai I. Rákóczi Ferenc korában címmel. A kötet nem hagyományos történelmi mesekönyv, hanem érdekfeszítő, humoros és tanulságos történeteken keresztül mutatja be a korszak mindennapjait, közelebb hozva Rákóczi és kortársai emberi oldalát. Mit emelne ki a könyvből? 

– Érdekes kísérletként született meg a kiadvány. Valójában hosszú idő óta gyűjtögetett érdekes művelődés- és életmódtörténeti adatokat rendeztem II. Rákóczi Ferenc életútjának főbb állomásaihoz, illetve a kuruc szabadságharc és emigráció eseményei, szereplői köré. Az érdekes történetek, életképszerű történelmi pillanatok között az állatok jelentenek összekötő kapcsot: a gyermek Rákóczi pónijától Mikes Kelemen rodostói kiskutyájáig, a vadaskertek díszállataitól a paraszti udvarok és nemesi majorságok haszonállataiig, a korabeli öltözködésben fontos szerepet betöltő prémes állatoktól a címerpajzsokon megjelenő valós és mitikus állatokig terjed a sor. Mindezt Lázár fiam érdeklődésével, „állatmániájával” kapcsoltam össze, neki írtam ugyanis a könyvet eredetileg házi használatra, és ebből született egy „ifjúsági ismeretterjesztő” munka a Zrínyi Kiadónál. 

A Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatban fontosnak tartja a méltatlanul feledésbe merült szereplők életútjának feltárását. Van-e kedvence közülük? 

– Igazából mindig az a kedvencem, akivel épp foglalkozom. Minden halvány portré vagy adatgazdag életrajz nem csupán a „személyes történelem” megragadását jelentheti, hanem tipikus és kivételes életpályák bemutatásán túl a kor számos egyéb aspektusát is megismerhetővé teszi. Amikor például Horthy Miklós egyik őséről, Horthy István kancelláriai titkárról írtam, akkor a fejedelemmel együtt utazó kancellária működésének néhány mozzanatára is fény derült. Amikor a Pápai János és Mikes Kelemen közötti sógorsági kapcsolatot derítettem fel, akkor egy dunántúli eredetű, de a Tiszántúlon megtelepedett kisnemes főrangú erdélyi nővel szőtt szerelmének, házasságtörő kapcsolatuknak és sok-sok évvel később megkötött, de hamar fel is bomlott házasságuknak a története bontakozott ki. Rákóczi egyik tábornokáról, Nagyszegi Gáborról kiderült, hogy egyszerű, vélhetően román jobbágyfiúként jött a világra, s így az eddig ismert két nem nemesi származású brigadéros – Esze Tamás és Czelder Orbán – karrierje mellett egy harmadik, szintén alacsony sorból kiemelkedett főtiszt pályafutását sikerült bemutatni. 

Nemrég a Veritas Történetkutató Intézetben konferenciát rendeztek, amelyen ön is előadott. 

– Ez évben két olyan konferencián is részt vettem a Veritasban, amelyet munkahelyemmel, a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal közösen rendeztünk. Az elsőt Márki Sándor halálának 100. és Lukinich Imre halálának 75. évfordulója alkalmából tartottuk. A két neves történész a Rákóczi-kor kutatásában is fontos szerepet játszott. Márki háromkötetes Rákóczi-életrajza máig megkerülhetetlen, s jómagam éppen erről tartottam előadást: a szerző hatalmas forrásbázisát elemeztem, amellyel egy alapos és akkor igen korszerű biográfiát írt II. Rákóczi Ferenc fejedelemről. A másik, kétnapos konferencia a Tiszti karrierek – tiszti dinasztiák címet viselte. Ezen Apák és fiúk a Rákóczi-szabadságharcban címmel adtam elő. A legismertebb páros Bercsényi Miklós és László volt a kuruc korban: az előbbi Rákóczi leghívebb barátja, seregének főgenerálisa volt, fia pedig a fejedelem testőrtisztjeként kezdte meg katonai szolgálatát, amelyet az emigráció­ban Franciaország marsalljaként fejezett be. Több kevésbé ismert példát is bemutattam, a csallóközi Somogyi Ferenc ezredesről maga Bercsényi főgenerális tudatta a fejedelemmel 1710-ben: „Már két fia vérit kiontotta hazánkért, most hat fiával még szolgál…” 

Min dolgozik most? 

– II. Rákóczi Ferenc Vallomásainak és Emlékiratainak új kiadásához készítek magyarázó jegyzeteket és egy kísérőtanulmányt – a fentiek után talán nem meglepő módon – a Rákóczi műveiben megjelenő portrékról, jellemrajzokról, vagyis a szereplőkről úgy, ahogyan a fejedelem emlékezett rájuk. 

Mit csinál szabadidejében? 

– Szabadidő? Az mi? Tréfát félretéve, sajnos engem is utolért az a kortünet, amelyben nehezen választható szét a munka és az egyéb, képernyő előtt töltött idő. Ráadásul munkamániás is vagyok. Nagy ritkán azért egy-egy kirándulásra, mozifilmre jut idő a családdal, gyerekekkel. 

Ön szerint hogyan, milyen eszközökkel lehet közel hozni a Rákóczi-kort a mai kamaszokhoz? 

– Ez nagyon nehéz kérdés. Egy-egy színes előadás erejéig talán sikerül felkelteni a fiatalok érdeklődését, de az bizonyos, hogy ma már nem a Jókai-regények fogják a diákok többségében felkelteni a múltunk iránti fogékonyságot, a történelem szeretetét. A kétperces TikTok-videóktól viszolygok, hosszabb iskolai előadások alkalmával arra törekszem, hogy rámutassak: 300 évvel ezelőtt élt elődeink is egy sor hasonló problémával küzdöttek, mint napjaink embere. Tudok példát hozni kollégiumban lakó diákról, aki pénzt kunyerál nagyapjától, aki természetesen Rákóczi egyik kevésbé ismert főembere, Bottyán János fiatalkorából el tudom mondani, hogy csínytevésből kiszúrta Loyolai Szent Ignác képének a szemét, Bercsényi Miklóson pedig együtt gúnyolódhatunk Mikes Kelemennel, aki joggal nehezményezte, hogy a korosodó kuruc főgenerális Rodostóban elcsaklizta előle az egyetlen partiképes leányt, Kőszeghy Zsuzsikát, aki korban sokkal inkább illett Mikeshez, mint a nála körülbelül 40 évvel idősebb Bercsényihez.