Megrajzolt filmkockák

Életre kel egy igazi klasszikus – hangzik el a néhány hónappal ezelőtt bemutatott Csongor és Tünde rajzfilm előzetesében. Hogyan és miért kelt életre?

– Habár mi alkottuk meg, nem a saját ötletünk volt Vörösmarty Mihály írását rajzfilmre vinni. Dargay Attila már a hatvanas évek végén szerette volna elkészíteni a Csongor és Tünde rajzfilmváltozatát, de nem kapott hozzá kellő támogatást. Ezt a filmtervét a továbbiakban is dédelgette, készített hozzá figuraterveket, valamint egy vázlatos forgatókönyvet. Később jöttek a széles körben ismertté vált filmjei, köztük a Vuk, a Szaffi, a Lúdas Matyi. A kilencvenes évek első felében egy interjúban azt is elmondta, nagy szívfájdalma, hogy a Csongor és Tündét nem tudta befejezni. Hozzátette azt is, hogy majd a fiatalok megcsinálják. Dargay Attila özvegye, Henrik Irén, aki alkotótársa is volt a rendezőnek, néhány évvel ezelőtt megkeresett minket, hogy készítsük el a Csongor és Tündét. Máli Csabával rendeztük a filmet, ő Dargay Attila egyik utolsó tanítványaként sokat dolgozott együtt a néhai rajzfilmrendezővel.

Nagyon jó visszajelzéseket kapott a film. Kiknek szól?

– Nehéz volt a feladatunk, hiszen oda kellett figyelnünk arra, hogy a felnőttekhez és a gyerekekhez egyaránt szóljon. Meg kellett tartanunk az irodalmi stílust, de úgy, hogy az a gyerekek számára is érthető legyen. Dargay Attila gyermekfilmeket szeretett igazán készíteni, ezért nemcsak a filmhőseit, hanem a képregényeiben megjelenő figuráit is kedvelik a kisebbek. A filmjeibe belevitte a humort is, gondoljunk csak a Vuk gúnárjaira. Ezért bátorkodtunk mi is úgy hozzányúlni a Vö­rösmarty-műhöz, hogy olyan elemek is megjelenjenek a filmben, amelyek nincsenek benne az eredeti alkotásban. A film dialógját Speier Dávid írta, ő jó humorral és magas szinten képes dolgozni irodalmi szövegekkel. Úgy érezte, hogy a szövegnek versesnek kell lennie, mint az eredeti műnek, és igaza is lett.

Van kedvenc alakja a történetben?

– Igen, Balga. Nagyon emberi személy, könnyű vele azonosulni, humoros, őszinte figura. Dargay Attila eredeti rajza alapján készült el az ő karakterének a végső változata.

A nyolcvanas években sokan láttuk a Dargay-rajzfilmeket, mégsem lett belőlünk animációsfilm-készítő. Ön hogyan kezdte a pályáját?

– Mint oly sokan, én is láttam gyerekkoromban a Vukot, és meghatározó élményt jelentett számomra a rajzfilmes változat. Mindig szerettem rajzolni, és amikor hazamentünk a moziból, egy kockás füzetbe vázoltam fel a történetet. A dzsungel könyve a másik olyan film, amely nagy hatással volt rám gyerekkoromban. Majd kamasz­ko­rom­ban láttam a Magyar Televízióban éjszakánként sugárzott animációs egyedi művészfilmeket, és hát lenyűgözött, hogy mennyiféle nyelven szólalhatnak meg ezek az alkotások, a festményfilmtől a tárgy animáción át a gyurmafilmig.

Hogyan változott a technológia az animációs filmek készítésében?

– A hagyományos, kézzel rajzolt rajzfilm készítésében annyi a változás, hogy ma már nem papírra rajzolunk, hanem egy digitális táblára, így egyből a számítógépen látható a munka. Egy elkészült mozdulatsor visszanézhető szinte azonnal, ez meggyorsítja a munkát, ezen túl a többi munkafázis is a digitális tábla segítségével a gépben készül a hátterek megfestésétől az operatőri munkáig. Emellett vannak a kifejezetten számítógépes animációs technikák, a 2D-komputer és 3D-animáció. Itt az animálás a virtuális térben folyik riggelt, vagyis becsontozott karakterekkel, ennek az animálási módszere inkább a hagyományos bábfigurák mozgatására hasonlít, csak egy digitális térben.

A kétezres években a feleségével, Quirin Ágnes grafikusművésszel együtt is készítettek animációs filmeket.

– Igen. Közösen dolgoztunk egy stúdióban. Amikor a fővárosból Zsámbékra költöztünk, sok történet fogalmazódott meg bennünk. A gyerekek, a szomszédok, a háziállatok mindig adtak témát. A szintén Zsámbékra kiköltöző Lackfi Jánossal elkezdtünk egy sorozatot. Ő forgatókönyveket írt a mi sztorijainkból, és versbe szedte a dialógusokat – így indult el a Nyakas­hegyi történetek a kétezres évek végén. Akkoriban évente egy epizódra lehetett támogatást kapni, ezért több éven keresztül gyártódott néhány epizód, és végül 2010-től egy teljesen új finanszírozási rendszer állt föl, amiben csak új filmtervekkel lehetett pályázni, így ezt a sorozatot nem tudtuk befejezni. Zsámbékra költözésünk után megismerkedtünk Fejér Simonnal is, aki a Lengemesék, majd a Csongor és Tünde zeneszerzője lett.

Az említett Lengemesék történetei a 2010-es évek elején indultak el.

– Berg Judit gyerekeknek írt természeti környezetben játszódó kis történeteket. Amikor elkezdett dolgozni az első könyvén, minket már felkértek a mű megfilmesítésére. Kevés pénzből tudtunk haladni, technikailag is egyszerűbb megoldásokat próbáltunk kitalálni. Végül négy könyv készült el az évszakok tematikájára. Ekkor már az állami filmirodától is kaptunk támogatást a folytatáshoz, és azt gondoltuk, hogy a történet megállná a helyét egy egész estés mozifilmben is. A Lengemesék az óvodás és kisiskolás korosztálynak szól. Azért is szerettünk volna egész estés filmet készíteni, mert úgy láttuk, hogy ennek a korosztálynak nem szólnak megfelelő mozifilmtartalmak, viszont a szülők felől igény lenne rá. Elhatároztuk, hogy megcsináljuk, a pénzügyi háttér is megoldódott, majd másfél év alatt készült el a mozifilm. Minket lepett meg a legjobban, hogy folyamatosan nyerte meg a külföldi díjakat, főként Amerikából. A világ legnagyobb gyermekfilmfesztiváljáról, Chicagóból két díjat is elhozott a Lengemesék, a professzionális és a gyerek zsűri díját. Nagy sikert jelentett az is, hogy Franciaországban moziforgalmazásra megvásárolták a filmet. Az első egész estés film után jött a második, hiszen a gyerekek nagyon várták a folytatást. Berg Judit most is folyamatosan dolgozik a történeten, és szeretnénk a harmadik mozifilmet is elkészíteni belőle.

Hogyan dolgozik egy rajzfilmes, mi van egy rajzfilmrendező szerszámosládájában?

– A játékfilmekhez hasonlóan a rendező feladata, hogy instruálja a csapatot. A rajfilm színésze az animátor, aki megtervezi a mozdulatot, életre kelti a rajzfilmfigurát. A legnagyobb különbség a játékfilmekhez képest a vágásban van, a játékfilmesek a film leforgatása után vágnak, a rajzfilmesek az elején a képes forgatókönyvből készült filmet vágják meg. Ez azért alakult így, mert mi nem tudunk túlforgatni, mivel igen költséges akár egy másodperc legyártása is. Egy másodperc 24 képkockát tartalmaz, mi ebből minden másodikat megrajzolunk, tehát másodpercenként 12 kockát, és mivel több munkafázison is keresztülmegy egy jelenet, animációtól a kifestésig, háttértervtől az effektezésig, mire elkészül, sok ember munkája belekerül. Ha csak azt nézzük, hogy egy animátor egy egész estés filmben körülbelül havonta fél percet tud elkészíteni, érthetővé válik, milyen költséges műfaj az animáció. Tehát a folyamat úgy néz ki, hogy az irodalmi forgatókönyvből készítünk egy képes forgatókönyvet, story­boardot, és ezzel párhuzamosan fejlesztjük, megálmodjuk a látványvilágot, vagyis elkészül a háttérkoncepció, elkészülnek a figuratervek. Aztán a storyboardból készítünk egy filmet, ami csak a jelenetek beállításából egy-egy vázlatos képkockát tartalmaz, de már időzítve, ezt tudjuk hangosítani a közben felvett szinkronnal és zörejekkel, vagy akár zenével. Ezt megvágjuk, és utána indul a gyártás: a beállítási rajzok pontosítása, animáció, majd kihúzás-befázisolás, kifestés, és a végén az operatőri munka, a kompozitálás, és végül a fényelés, majd a végleges hangkeverés.

Karácsonykor a családoknak talán több idejük van filmeket nézni, mint máskor. Az ünnepi időben miért – az egyik streaming­szol­gáltató kínálatában is elérhető – a Csongor és Tündét válasszuk?

– A filmünk olyan családi mozi, amely gyerekek és felnőttek számára egyaránt szórakoztató. Próbáltuk azt a világot megteremteni, amelyet Dargay Attila is képviselt. Ennek része, hogy vannak a filmben olyan poénok, amelyek a felnőtteket is szórakoztatják. A visszajelzések szerint szeretik a verses, humoros, mindeközben az irodalmi utalásokkal teletűzdelt párbeszédeket.

És talán egy felnőttnek sem árt, ha legalább 82 percnyi időtartamra elrepül egy álomvilágba.

– Így van. Sokan utaltak arra a vissza­jelzésükben, hogy a Dargay-filmeken nőttek fel, és nosztalgiaérzés fogta el őket a moziban, képzeletben visszarepültek a gyermekkorukba. Örülünk neki, hogy hatást tud kiváltani a Csongor és Tünde.