A szovjetizálás játszmája

Ünnepélyesen megnyitották a Kossuth hidat Budapesten 1946. január 18-án, amelyet az ostromkor felrobbantott átkelők pótlására építettek fel, és 1956-ig használtak. A fővárosi ünnepséget követő napon Nagy Imre belügyminiszter január 15-i rendeletének értelmében megkezdődött a német nemzetiségűek elhurcolása. Miért született meg ez a döntés? 

– Nemcsak Magyarországról történt meg a németek elűzetése, hanem a II. világháború befejeztével népvándorlás indult meg Európában. A németséget kollektíven a háborús bűnösök közé sorolták, elűzték őket – egyebek közt – Bácskából, Bánátból, Lengyelországból és Csehszlovákiából is. Kezdetben Németország nyugati megszállási övezetébe indultak meg a vagonok, majd később a keleti szovjet zónába szállították őket. A kiűzöttek közül sokan illegálisan hazaszöktek. Olyan is akadt, akit az édesanyja küldött haza, hogy művelje meg a földet. Hiszen Magyarország volt a hazájuk. Kollektív büntetés volt a németek kitelepítése, csakúgy, mint a csehszlovákiai magyarok jogfosztása. 

Az elűzetés szót használta arra a folyamatra, amelyre korábban a kitelepítés szót tanultuk meg. 

– A kitelepítés nem igazán jó kifejezés, mert ténylegesen elvették a német nemzetiségűek ingatlanjait és ingóságait. Gyakorlatilag egy batyuval indultak el tízezrek Németország felé. 

Miért alakult ki németellenes hangulat Magyar­országon? 

– Egyrészt a propaganda jól végezte a munkáját. Másrészt a harmincas évek második felére azokon a településeken, ahol a Volksbund már nem csupán kulturális alapon, hanem harcosan politizálva kezdte el a közösséget építeni, kialakult a németellenesség. A szovjet hatóságoktól érkezett az utasítás, hogy a németeket meg kell büntetni. Jelentős számú német nemzetiségű lakosság élt Magyarországon. Az 1941-es népszámlálás dokumentumaival visszaéltek a hatóságok a világháború után, ezek alapján készítettek listákat. A Központi Statisztikai Hivatal őrizte a kimutatásokat, a megmaradt iratokat – amelyeket nem tüzeltek el a hidegben melegedő szovjet katonák – lefoglalta a politikai rendőrség. Főként a jómódú német ajkú lakosság került fel a kitelepítési listákra. 

Említette a csehszlovákiai magyarok jogfosztását. 1946 februárjában megkötötték a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezményt. Ez etnikai tisztogatásként is értelmezhető? 

– Igen, csehszlovák részről ez volt a cél, a szerződést pedig nem két egyenlő fél kötötte, hanem a győztesnek tekintett csehszlovák állam diktálta. Persze nem csak a felvidéki magyarokat próbálták elüldözni szülőföldjükről. Vaso Čubrilović szerb politikus és teoretikus 1944-ben Titónak átadott egy javaslatot arról, hogy miként lehet gyorsan megtisztítani a Bácska és a Bánság területeit a németségtől és a magyarságtól. Szerinte ebben sokat segíthet a háború, amikor nem fogja senki őket felelősségre vonni, hiszen – mint utalt rá – békében ez nehezebben és lassabban megvalósítható. Csehszlovákia kapcsán is látható, hogy a lakosságcserén túl, amely csak a magyarországi szlovákok részéről volt valóban önkéntes, a hatóságok további több tízezer magyart raktak át a határon, miközben az erőszakos szlovákosítás, illetve a cseh területekre való áttelepítés elől sokan maguktól menekültek Magyarországra. 

Nyolcvan évvel ezelőtt, az 1946. év sorsdöntő volt hazánk történelmében, több olyan esemény is történt, amely a kommunisták térnyerését mutatta. Január végén szavazott a parlament az új államformáról. Miért­ és hogyan lett az államforma köztársaság? 

– Már 1945-ben heves viták folytak az államformáról. A parlamenti pártok többsége egyetértett a királyság eltörlésével. Mindszenty József bíboros-hercegprímás – sokakkal együtt – támogatta a népszavazás kiírását, ő is azt javasolta, hogy a lakosságot kellene megkérdezni az államformáról. Erre azonban nem kerülhetett sor. Azok a politikusok, akik a köztársasági államforma mellett érveltek, meggyőzték azokat is, akik – em­­lékezve az 1918–19-es időszakra – korábban nem értettek velük egyet. A köztársasági államforma bevezetését a megszálló hatalmak is sürgették. 1946-ban még – a békekötés hiányában – az 1945. évi fegy­­verszüneti egyezmény volt érvényben, és annak értelmében a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) még itt állomásozott Vorosilov szovjet marsall vezetésével. A SZEB az állam működésének szinte minden területét ellenőrizte és irányította. Akkoriban számos politikus nem érzékelte a szovjetizálás politikai játszmájának azt a feszültségét és folyamatát, amit ma már történészként világosan látunk. 

Hogyan zajlott a szovjetizálás? 

– Magyarországgal kapcsolatban az volt a moszkvai szándék, hogy lassan kell végigvinni a szovjetizálást, mert a tanácsköztársaság megmutatta, hová vezethet egy hirtelen radikális változás. Sokan elhitték, hogy kialakulhat egy valódi demokratikus berendezkedés, és el lehet távolodni a szovjet érdekszférától. Ez volt a remény, de a realitás nem ezt mutatta. A szovjetizálás ugyanis már akkor elkezdődött, amikor 1944 augusztusában az első szovjet katona az ország területére lépett. Tuhacsevszkij szovjet marsall mondta, hogy „minden, a szovjet hadsereg által megszállt terület szovjet terület, amelyen megvalósítjuk a munkások és a parasztok hatalmát”. Azt is hozzátette, hogy ezt a hatalmat erőszakkal és terrorral fogják fenntartani. 

A szovjetizálás az élet minden területére kiterjedt, az ország gazdaságát sem kerülte el. 

– Jellemző példa Varga Jenőé. Ő a Szovjetunióban élt emigráns kommunistaként, Sztálin egyik kedvelt közgazdásza volt. Hazajöhetett Magyarországra, hogy részt vegyen a forint 1946-os bevezetésében. Már 1947-ben elfogadták a hároméves tervet, amelyet 1949-ben úgy értékeltek, hogy nagyon jól teljesült, ezért elkezdték az ötéves tervet. Ezek az intézkedések nem a piacgazdaság elvei alapján működtek. 

Említette Mindszenty Józsefet. Neki milyen szerepe volt az események alakításában? 

– Mindszenty, akit a politikai rendőrség a kezdetektől megfigyelt, felismerte a szovjetizálási szándékokat. Mindig kiállt az emberekért, folyamatosan tiltakozott a papok és a hívek bebörtönzése, internálása ellen az állami vezetőknél. A kommunisták szándéka az volt, hogy kezdetben ne az egyházat és a vallásgyakorlást támadják, hanem az egyes egyházi személyeket. E stratégia részeként végezték ki 1946-ban Páter Kiss Szaléz ferences szerzetest. 

1946 februárjában Nagy Ferenc kisgazda politikus lett az első parasztszármazású miniszterelnök, majd a következő évben lemondatták. Miért éppen ő lett a kormányfő? 

– Hiteles egykori ellenzéki, németellenes politikusként alkalmas volt arra, hogy vezesse az országot. Egy ideig megpróbálta fenntartani az egyensúlyt, de 1946 végére világossá vált, hogy a kommunisták nagyobb befolyást, több hatalmat akarnak, és a koholt vádak alapján kreált úgynevezett köztársaság-ellenes összeesküvést felhasználva, a szovjet hatóságok hathatós közreműködésével megroppantották a Kisgazdapártot. Nagy Ferenc miniszterelnököt emigrációba kényszerítették. 

Az 1946 tavaszán elfogadott VII. törvénycikk is jól mutatta a kommunisták szándékait. 

– Sulyok Dezső kisgazda politikus már akkor hóhértörvénynek nevezte el a köztársaság védelméről szóló jogszabályt. Ez olyan gumitörvény volt, amelyet bármire lehetett alkalmazni. A törvény szerint ha bárki szervezkedik, kémkedik a köztársasággal szemben, vagy fegyverrejtegetést követ el, akkor elítélhető. Erre a jogszabályra hivatkozva verték szét a Kisgazdapártot, és üldöztek politikusokat, egyházi személyeket. 

1947. február 25-én pedig már a Kisgazdapárt vezetőjét is elhurcolták a szovjet hatóságok. 

– Kovács Béla ismert és népszerű politikus volt. Mivel a magyar parlament nem adta ki a mentelmi jogát, a szovjetek tartóztatták le és ítélték kényszermunkára. Ekkoriban már egyre több demokrata politikust kényszerítettek emigrációba vagy börtönre, kényszermunkára ítélték őket, és ez jól mutatta az 1947-re kiteljesedő kommunista térfoglalást. A koncepciós perekben minden üldözött társadalmi csoport – korábbi katonatiszt vagy csendőr, pap, köztisztviselő, gazda – megjelent. De a munkásokat és a parasztokat is hátrányosan érintette a fokozatosan kiépülő diktatúra, pedig a propaganda szerint az ő hatalmukat akarták megvalósítani. 

Mindannyiukat tekinthetjük a kommunista diktatúra áldozatainak? 

– Az egész ország áldozata volt a szovjetizálásnak és a diktatúrának, hiszen ezt nem mi választottuk, hanem a háború veszteseként kaptuk meg nagyhatalmi döntések következményeként. Az akkoriban és a későbbiekben kialakult történelmi traumákat pedig úgy tudjuk feldolgozni, és erre az egyetemi hallgatóim figyelmét is felhívom, ha a családok minél többet beszélnek róluk.