Szomorú tapsifülesek

Csak megelőzni lehet a nyulak vérzéses betegségét, melyet a calicivírus okoz. Járvány esetén az állatok túlnyomó többsége elpusztul.

Istállótól legelőigDr. Böő István2009. 07. 18. szombat2009. 07. 18.
Szomorú tapsifülesek

A betegség elnevezése sem egységes: van ország, ahol vírusos vérfertőzésnek, míg máshol vírus okozta vérzéses tüdőgyulladásnak, fertőző májgyulladásnak vagy éppen nyúlpestisnek hívják. (Nálunk a vérzéses betegség mellett használatos az RHD elnevezés is, a betegség angol nevének kezdőbetűi alapján.) Már ebből is látható, hogy egyidejűleg több szerv is károsodik. Nem túl régi fertőző betegség, először 25 évvel ezelőtt Kínában észlelték Németországból behurcolt nyulakban. Európában 1992-ben az Egyesült Királyságban fordult elő először, a kórokozó mára az egész világon szétszóródott.

Rendkívül járványos jellegű, igen magas megbetegedéssel és elhullásokkal járó, gyorsan lezajló betegség: a két hónaposnál idősebb nyulak akár 90 százaléka is elpusztulhat. A tömeges elhullások a járványvédelmi igazgatási intézkedéseknek és a megelőző védőoltásoknak köszönhetően csökkentek, némely országban meg is szűntek. Viszont a vírus nálunk is jelen van, így a betegség bármely védekezési lazaság esetén bármikor fellobbanhat. A kórokozó leggyakrabban szájon át jut be a házinyúlba, de lehetséges a légutakon és a bőrsérüléseken át történő fertőződés is. A nyulak közvetlen érintkezésével, különféle váladékokkal, eszközökkel, takarmánnyal, trágyával, sőt az ember közvetítésével is terjedhet. A mixomatózissal ellentétben, a jelenlegi ismereteink szerint a szúnyogoknak nincs szerepük a betegség terjesztésében.

A lappangási idő nagyon rövid, általában 12–48 óra. A fogékony, egy-két hónapnál idősebb, tehát választott, növendék és felnőtt, fertőzött nyulak pedig rendszerint egy napon belül elpusztulnak. A gyors lefolyás miatt látható tünetek alig vannak, a túlságosan heveny esetekben hiányoznak is, csak az állat hirtelen, minden látható ok nélküli elhullását tapasztaljuk. Ritkábban, a valamivel lassabban lezajló heveny esetekben legfeljebb pár órás szomorkodást, bágyadtságot, étvágytalanságot, nehezített légzést észlelünk, az orrból véres váladék ürül, és közvetlenül az elhullás előtt idegrendszeri tünetek (bizonytalan mozgás, rendellenes fejtartás, görcsök) jelentkeznek. A betegséget igen kis számban túlélő állatok bélsarukkal még több héten át ürítik a vírust, így ha ezek közé egy hónapon belül új állatot teszünk, a betegség ismét fellobban. További veszély, hogy a kórokozó igen ellenálló, ezért a környezetben sokáig fertőzőképes maradhat.

Az állományban már megjelent betegség lefolyását nem tudjuk befolyásolni, ezért mindenáron a megelőzésre kell törekednünk. Idegen helyről állományunkba új állatot csak nagyon indokolt esetben, karanténozás után vigyünk. Legbiztosabb a vakcinázással kialakított speciális védelem. Ismert olyan vakcina, mely csak az RHD ellen véd, de ma már rendelkezésre állnak olyan oltóanyagok is, amelyek a mixomatózis és a vérzéses betegség ellen egyaránt védelmet nyújtanak.

Ezek is érdekelhetnek