Már lopni is lusták?

Jómagam ugyan kérdőjelet biggyesztettem a címbeli megállapítás után, ám a Bodrogköz egyik kis falucskájában élő rokonom csak köti az ebet a karóhoz, illetve a felkiáltójelet a belőle kiszakadt mondathoz: Az emberek már lopni is lusták!

Ízig-vérig parasztember, máig becsüli és tiszteli a földet, a falu egyik legszebb, leginkább gondozott portája az övé. Különösen a gyümölcsfáira büszke, hibátlan őszibarackjai és almái rendre úgy mosolyognak, mintha prospektusfotózáshoz érnének. Most azzal büszkélkedik, hogy meggyfát ültetett. A kerítés mellé, holott másutt is lett volna helye a kölyökfának a birtokon. Kérdezem, nem fél-e attól, hogy majd lelopják a termést, miként történt az néhány éve a szilvájával? Ugyan már, jegyzi meg, majd érkezik a fentebb idézett megállapítás. Azt mondja, manapság bármit kint hagyhatna az udvaron, másnap is a helyén lenne. Korábban ez persze nem így volt, de most meggyőződése, hogy az emberek újabban lopni is lusták. Megkapják a szociális és a munkanélküli segélyt és már mennek is a kocsmába.

Kétségtelen, nagy a munkanélküliség az ország eme északkeleti csücskében, itt már az is munkaalkalomnak számít, ha kiviszik őket a szomszédos Szlovákiába, hogy szöget húzzanak a hulladékdeszkákból, egy napra kétezer forintért. Sokakat már ez sem érdekel, a rokonom is csak legyint: ott tartunk, hogy már szerszámot sem lopnak...