Életminták a jégmúltból

Elemzésükkel először született közvetlen bizonyíték Grönland régmúltjának sokszínű élővilágára. Mint kiderült, a DNS-minták többnyire bogarakból, molylepkékből és különböző pillangókból származó töredékek, az egyéb maradványok pedig gabonafélék, fenyők, tiszafák és égerek jelenlétéről tanúskodnak. A fölfedezés nagy hozadéka az is, hogy amíg a korábbi számítások szerint az utolsó nagy összefüggő erdőségeket Grönlandon kétmillió évesnek vélték, most már meglétüket napjainkhoz jóval közelebbi időpontra, 450-800 ezer évvel ezelőttire datálják.
A kanadai Albertai Egyetem éghajlatkutatója szerint a most előkerült leletek azt is igazolják, hogy egykor a világnak ez a része hosszú időn át sokkal melegebb volt, mint ahogy eddig a legtöbben gondolták. Különös módon manapság ismét a sziget fölmelegedésének lehetünk tanúi. Dán biológusok 1995 és 2005 között rendszeresen figyelemmel kísérték a hőmérséklet alakulását és ezzel összefüggésben a növény- és állatvilág viselkedését Grönland délkeleti részének jégmentes, mintegy húsz négyzetkilométeres partvidéki területén. Azt találták, hogy a tenyészidőszak kezdete, a virágzás és a madarak tojásrakásának az ideje a tíz év alatt nagyjából 14,5 nappal előbbre tolódott. A kutatók két tucat növény-, illetve állatfaj megfigyelésére alapozták megállapításukat, a tapasztalt markáns évszakeltolódást egyértelműen a globális fölmelegedés számlájára írják. Idevág ausztrál kutatók azon állítása is, hogy ha Földünk átlaghőmérséklete 3 Celsius-fokkal emelkedik, az egész grönlandi jégtakaró elolvad. Az amerikai űrügynökség (NASA) adatai mindenesetre az olvadási folyamat fölgyorsulásáról adnak számot: amíg 1996-ban mintegy száz köbkilométer jég olvadt el Grönlandon, addig 2005-ben már 220 köbkilométer.