Névforduló

Magyarország két királynét is adott Lengyelországnak, egyet a XIII., egyet  a XIV. században. Kinga (lengyelül Kunigunda), valamint Hedvig (Jadviga) dicsőségére vált szülőhazájának, életüket választott hazájuk javára fordították. Mindkettőjüket szentté avatták, a lengyelek legnagyobb királynéik, országuk védőszentjei közt tartják számon őket.
Árpád-házi Kinga 1224-ben született Esztergomban, IV. Béla király első gyermekeként. Családjában nem volt ritka a mély vallásosságon alapuló áldozatos életpálya: nagynénje Árpád-házi Szent Erzsébet, húga pedig a későbbi Szent Margit. A kislány már egész kicsi korában fogékonynak mutatkozott a lelki értékekre, és kedvenc foglalatossága volt, hogy adományt osztott a nélkülözőknek. Tizenöt éves korában Boleszláv lengyel király feleségül vette, s az ifjú királynét diadalmenet kísérte Esztergomtól Krakkóig. A két országra szóló, fényes esküvő után, nem egykönnyen, de sikerült rávennie királyi férjét, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, sőt maga is tegyen ilyen esküt. Így kapta férje a Szemérmes Boleszláv nevet, s így éltek testvéri szeretetben negyven évig.
Kinga minden erejét és képességét Krisztusnak és Lengyelországnak szentelte. Templomokat, kolostorokat, iskolákat, kórházakat alapított. A tatárok betöréseitől szenvedő országot többször is újjá kellett építeni, eközbeni tevékenykedéséhez számos csoda fűződik, a leghíresebb történet a következő. Amikor a tatárjárás után hazalátogatott, édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba is, ahol Kinga gyönyörködve nézte a csillogó, fehér sótömböket. De mindjárt eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, főtt sóval kénytelenek beérni. Felhasználva az alkalmat, kérte édesapját, adja neki ezt a sóaknát, hogy innen szállíthassanak Lengyelországba sót. Meg is kapta – ekkor a királyné lehúzta ujjáról a gyűrűjét és a mély aknába dobta a birtokba vétel jeléül. Amikor később, sok-sok kilométerrel északabbra megnyitották a wieliczkai sóbányát, az első kitermelt sótömbben megtalálták a királyné gyűrűjét. Ezt a szép legendát ma is elmondják az ott megforduló turistáknak.
Férje halála után Kinga az ószandeci kolostorba vonult, annak apátnőjeként halt meg 1292-ben. VIII. Sándor pápa 1690-ben boldoggá avatta, II. János Pál pápa pedig a szentek sorába iktatta 1999-ben.