Amikor Mátyás király néhány évi házasság után elveszítette első feleségét, Podjebrád Katalint, a birodalomépítő uralkodónak olyan házastársat kellett találnia, aki királyi családból való, politikai szövetséget hoz magával, megjelenésével, eszével és ambíciójával emeli az udvar fényét, és akivel dinasztiát lehet alapítani. Ez utóbbi kivételével mindent megkapott az új feleségtől, Aragóniai Beatrixtól.
Beatrix 1457-ben, Nápolyban született, a spanyol származású Aragóniai Ferdinánd király lányaként. A házasságot a diplomaták készítették elő, mivel a nápolyi–szicíliai királyság és a magyar királyság szövetsége kölcsönös érdek volt a nagy közös ellenség, a török ellenében. A szép, 18 éves lány úgy érkezett Magyarországra, hogy a már hivatalosan bejegyzett férjét korábban sohasem látta. A házasság szerencsére jól sikerült. A kor királyi szokásával ellentétben mindig együtt voltak, Mátyás élvezte a művelt, szellemes és vidám természetű nő társaságát. A királyné friss, modern szellemének híre a kor humanistáinak körében is elterjedt. Tódultak Budára a tudósok, költők, zenészek, szobrászok, pezsgett az élet az udvarban. Egyikük, az olasz Antonio Bonfini krónikáiban meg is örökítette a királyi pár mindennapjait, neki köszönhetjük a sok fennmaradt emléket.
Az udvar lassan átalakult. A királyné az asztalt, az étkezéseket kulturáltabbá, elegánsabbá tette, átalakíttatta, feldíszíttette a palota termeit, őröket állíttatott a magánlakosztályuk elé. Rávette férjét, hogy nagyobb méltósággal viselkedjen. Véget vetett Mátyás barátkozásainak az egyszerű emberekkel, kidobatta az álruhának használt egyszerűbb öltözékeket, s az udvaroncokon kívül már nemigen juthatott senki a király színe elé. Ez persze nem esett jól az alattvalóknak, Beatrix igen népszerűtlenné vált. Amit csak tetézett, hogy rokonainak és kedvenceinek pozíciókat juttatott, így például elérte, hogy hatéves unokaöccsét nevezze ki férje esztergomi érsekké.
A királyné nem szült gyermeket, és ez elkeserítette Mátyást, így végül törvénytelen fiát, Corvin Jánost szemelte ki utódjául. Felesége ezt ellenezte, megözvegyülése esetén ő maga kívánt volna tovább uralkodni. A házaspár kapcsolata e vita miatt megromlott, és ettől kezdve külön éltek. Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után fellángoltak az utódlási harcok. Beatrix ezekben már nem éppen dicső szerepet játszott. Végül 1502-ben hazatért Nápolyba. Ott sem talált szívélyes fogadtatásra, alig ötvenévesen, szegényen, elfeledve egy kolostorban fejezte be életét.
