Internet mindhalálig

Azokra, akik nem uralják az eszközt, hanem az jut uralomra fölöttük. Akik – függőségbe kerülve – egyre többet odaadnak az internetezés élményéért: a végeérhetetlen játékokért, barangolásokért, a pornóért. Akik feláldoznak érte családi, baráti, házastársi kapcsolatokat, értelmes időbeosztást, munkát, tanulást. S végül odaadják az életüket. Mint az a fiatal kínai férfi, aki háromnapos szünet nélküli internetezés után fordult le a székről. A hírek szerint alig evett valamit, miközben öntötte magába a kávét. Szó szerint a végkimerülésig, a halálig internetezett.
Riasztó adatok látnak napvilágot arról, hányan lógnak a hálón szerte a világon (minden normális rendet, szokást fölrúgva, szellemileg, testileg oda ragadva), amibe aztán lassan, de biztosan bele is betegszenek. A szemfáradtság, a nyakmerevség még csak enyhe tünetek, amelyeket hamarosan a szédülés, az alvászavar, a depresszió követ. De mindez eltörpül ahhoz az állapothoz képest, amit netfüggésként jellemez a tudomány: az ember egész személyiségének mind teljesebb alárendelése a szenvedélyének, az internetnek.
A netőrületben ez idő szerint Kína magasan vezet. Sok millióan töltik a hétvégéjüket a számítógép előtt, alig-alig mozdulva ki. A leglehangolóbb tény az elmúlt vakációhoz köthető: a kínai állami média adatai szerint a diákok többsége a világhálón lógott a nyári szünidőben ahelyett, hogy a szabadban játszott volna. Kiderült az is, hogy a húszmillió kiskorú internethasználó 13 százaléka számítógépfüggő. Mi lesz belőlük, ha felnőnek?