Elátkozott helyek

Majdhogynem kivétel nélkül a fejlődő országokban találhatók, ami nem véletlen, hiszen ott sokkal lazábbak a környezetvédelmi előírások, mint például Nyugat-Európában. Ezért e térségek igen kedveltek a beruházók előtt: nincs akadékoskodás, nincs tiltakozás, drága környezetvédelmi beruházások nélkül, olcsón, nagy haszonra lehet szert tenni. E szennygócokban ipari termelés folyik elavult gépekkel és módszerekkel, nem kímélve sem embert, sem a környezetet. Így nem csoda, hogy térségükben – közvetlenül vagy közvetve – mintegy 12 millió ember érintett, s közülük sokak számára hovatovább élhetetlenné válik az élet.
Az adatokból ítélve alighanem az indiai Sukinda-völgy a világ legrémségesebb helye. Tizenkét külszíni krómércbánya üzemel itt mindennemű környezetvédelmi ellenőrzés nélkül, a bányászati hulladékot pedig, ami mostanra mintegy harmincmillió tonnára rúg, egyszerűen szétterítik a környéken. A bányából tisztítatlanul engedik a vizet az itt kanyargó Brahmani folyóba, a gyakori áradások pedig beleviszik a bányameddőből az elterített zagy hordalékát. A folyó az egyetlen vízforrása a környéken élő 2,6 millió embernek, vizének krómtartalma olykor a megengedett szint tíz-hússzorosát is eléri. Vapi térsége – szintén Indiában – négyszáz kilométeren elnyúló ipari területet foglal magába, ahol több mint ezer üzemben gyógyszeralapanyagokat, rovarirtó szereket, műtrágyákat, festékeket gyártanak. Az ipari hulladék nehézfémekkel és rengeteg más mérgező anyaggal szennyezett. Higanyból sok helyütt a megengedett szint kilencvenhatszorosát tartalmazza a talajvíz. A gyárak szennye itt is tisztítatlanul folyik a Damangana és a Kolak folyóba, ez utóbbi egyes szakaszain már csírája sincs az életnek.
Az oroszországi Dzerzsinszk hajdan a vegyifegyver-gyártás egyik központja volt, vegyipara ma is jelentős. Térségében a talajvíz 190 különféle kemikáliával – többek között arzénnal, higannyal, dioxinokkal, ólommal – szennyezett. Ez a talajvíz az Oka folyó medrébe jut, amely a fő ivóvízforrása Nyizsnyij Novgorod városának. Így ők isszák meg a vegyi gyár levét: a férfiak várható élettartama itt 42, a nőké 47 év. A kínai Tianjing városa ólommal szennyezett, innen származik az ország ólomtermelésének fele. Az átlagos ólomtartalom a megengedett egészségügyi határérték nyolc-tízszerese a talajban és a levegőben egyaránt. (A lista további helyein ukrajnai, zambiai városok és térségek mellett más kínai szennygócok is szerepelnek.)
Az azerbajdzsáni Szumgajit városa a daganatos betegségek csúcstartója: 25-50 százalékkal gyakoribb itt a rák az országos átlagnál. Negyven gyár (amelyek gumit, alumíniumot, klórt és rovarölő szert állítanak elő) kéményei ontják a levegőbe a karcinogén vegyületeket, évente 70-120 tonna mérgező gázt, ami 275 ezer ember levegőjét fertőzi meg. A perui Andokban fekvő, 35 ezer lakosú La Oraya bányászvárosban többféle fémet dolgoznak föl. Az egészségügyi minisztérium adatai szerint az itt élő fél- és tízéves kor közötti gyermekek vérében az ólom mennyisége a megengedett érték háromszorosa. A szibériai Norilszk Oroszország legészakibb, legszennyezettebb nagyvárosa. Bányászati és kohászati központ, talaja és levegője kadmiummal, ólommal, nikkellel, arzénnal, rézzel és cinkkel szennyezett. Gyakran tölti be kénes illat a 134 ezer lakosú város levegőjét, a szennyel telített felhőkből időnként fekete hó esik.