Fakuló uráli génbélyeg

A munka során tíz, X–XI. századi temetőt tártak fel, köztük a honfoglalás idejéből származókat, valamint a honfoglalás előtt már itt élő népek temetkezési helyeit. Összesen száztíz csontvázat vizsgáltak meg, huszonhétből sikerült azonosításra alkalmas DNS-t nyerni. Ugyanakkor több mint kétszáz ma élő magyar, illetve korondi székely ember hajszálaiból is DNS-mintát vettek, és összevetették a honfoglalás kori leletekkel.
Kiderült, hogy a honfoglalás kori sírokban nyugvók között nagyon jelentékeny az ázsiai eredetű anyai öröklődés. De számottevő arányban találtak európai génelemeket is ezekben a csontokban, ami azt támasztja alá, hogy a honfoglaló törzsek már a vándorlásuk során keveredtek szláv és török népekkel. A honfoglalás előtti csontvázakban viszont a nyugat-európai népekre jellemző gének voltak kimutathatók.
Az apai öröklődés vizsgálatakor a dél-uráli bélyeg jelenlétére voltak kíváncsiak a kutatók, ami a mai finnugor származású, illetve a dél-uráli férfiak többségében megtalálható. Nos, ez a bélyeg a vizsgált, napjainkban élő magyar és székely férfiak közül már csak egynél volt föllelhető, miközben a honfoglalás kori férfi csontvázak több mint felében megtalálták. Ez is bizonyíték arra, hogy a honfoglaló magyarok jelentős része uráli eredetű. A tudósok a mai magyar és székely férfiak Y kromoszómájában egy tipikusan közép-ázsiai, közelebbről törökországi bélyeget is találtak, ami nálunk nagyobb arányban fordul elő, mint más európai népeknél. (Ez nyilván a százötven éves török jelenléttel is összefügg.) A kutatás szerint a honfoglaló magyarok kevesen lehettek. Keveredtek az itt élő, nagyobb létszámú őslakossággal, így történhetett meg, hogy az eredeti gének ilyen mértékben átalakultak.