Vizelettől fejesednek

A tudósok a fejes káposztát választották tesztnövénynek, mert fejlődéséhez sok nitrogént igényel. A kísérletben a vizelettel trágyázott káposztát ugyanolyan parcellán termesztett trágyázatlan, illetve műtrágyázott káposztával hasonlították össze. A végeredmény a betakarításkor dőlt el. A vizelettel trágyázott káposzta több előnyös tulajdonságot is mutatott a többiekkel szemben: gyorsabban nőtt, kicsit nagyobb méretű lett, és kevesebb rovarkárt szenvedett, mint a műtrágyával kezelt növények. Mindhárom módon kezelt káposztából savanyú káposztát készítettek, amelynek ízét húszan tesztelték, természetesen kóstolással. Mindegyiknek más íze volt, de egyaránt jó minősítést kaptak. A savanyú káposzta előnye ugyanis, hogy készítéséhez sok sót használnak, ami gátolja a kórokozók szaporodását, így az esetleg bekerült károsítók is elpusztulnak.
A kísérlet végén a kutatók kiszámították, hogy egy ember évi vizelete 160 fej káposzta termesztéséhez elegendő. Azt ajánlják, hogy a vizeletet ökológiai illemhelyekről gyűjtsék össze, tárolják, majd permetezzék a talajra, úgy, hogy az ne érje a növényt. A finn tapasztalatokat egy amerikai mikrobiológus is megerősítette, mondván: a vizelet természetes, jó nitrogénforrás, és semmi sem szól a használata ellen. Nem kell félni, hogy bármilyen, a vizelettel terjedő kórokozó fertőzést okozzon, mert azokkal a talajban lévő mikroorganizmusok elbánnak.
A vizelet valójában tiszta anyag, harctereken alkalmilag sebfertőtlenítésre is használták. Hasznosítása trágyaként főleg a fejlődő országoknak jönne jól, ahol jelentősen növelhetnék az élelmiszernövények hozamát, és így kisebb területen is elegendő ennivaló teremhetne.