Belépőjegy az űrállomásra

A Columbus nyolc méter hosszú, 75 köbméteres belső térfogatú, henger alakú űrlaboratórium, amelyet az amerikai Atlantis űrsikló visz föl hamarosan a rakterében. Miután az űrsikló az űrállomáshoz simul, az abból kinyúló hatalmas robotkarok kiemelik a Columbust az Atlantis rakteréből és hozzáillesztik a 400 kilométeres magasságban keringő űrközponthoz. A végleges rögzítést a hét főből álló legénység végzi majd el az űrséták alkalmával, így az űrlaboratórium a Nemzetközi Űrállomás szerves része lesz. (A Columbus teszi igazán nemzetközivé az űrállomást – tudatta közleményében az amerikai űrügynökség, a NASA is –, amit az is erősít, hogy az amerikaiak mellett egy német és egy francia űrhajós szintén tagja a legénységnek.)
A tizenhárom tonnás űrlaboratórium nyolcméteres kabinja kisebb egységekből áll, amelyekben különböző vizsgálatokat végeznek. Kísérleteznek többek között folyadékokkal, de vizsgálják az emberi szervezet reakcióit is a súlytalanság állapotában. Kutatásuk központi témája az izomsorvadás és a csontritkulás. Az előbbi már csak azért is fontos, mert a súlytalanságban töltött minden egyes hónap tíz százalékkal csökkenti az asztronauták izomtömegét. Márpedig ennek ellensúlyozása, orvoslása kulcskérdés, különös tekintettel a hosszú távú űrutakra. Mert például a Mars bolygóra és onnan vissza nem kevesebb, mint két évig tart az utazás.