Vaskályha a villamoson

Hogy végül az utóbbi mellett döntött, abban nem kis része volt annak, hogy az ízelítőnek szánt próbavasutat ingyen építette meg a Siemens és Halske cég. Jellemző, hogy az új törekvések legnagyobb ellenlábasa a főváros közlekedését akkor uraló lóvasút társaság volt, és a város azért is vette pártfogásába a villamos vasutat, hogy e társaság egyre kellemetlenebb egyeduralmát megtörje.
Az első magyar villamos százhúsz esztendővel ezelőtt, 1887. november 28-án, délután három órakor indult útjára a Nyugati pályaudvar elől a Nagykörúton. Hogy azután – három közbülső állomáson megállva – megérkezzen a másik, az egy kilométerre lévő Király utcai végállomásra. Útját nagy tömeg kísérte és lovas rendőrök csapata, akik árgus szemmel figyelték, hogy a jármű nem megy­e gyorsabban az engedélyezett óránkénti tíz kilométeres sebességnél.
Az első villamos sínpárja keskeny (1000 milliméteres) nyomtávú volt, az áramot alsó vezetékből kapta a vontató villanymotor, mert a városvezetés – városképvédelmi szempontból – csak ezt engedélyezte. A szerelvény két halványzöld színű kocsiból állt, a belső zárt teret széntüzelésű kályhával fűtötték, a nyitott peront ellenben szabadon átfújta a szél.
A bemutató olyan jól sikerült, hogy a hirtelenjében megalakult Budapest Városi Villamos Vasút szinte azonnal nagy fejlesztésekbe fogott: 1892-ig kiépítette a nagykörúti villamos vonalat egészen a Boráros térig. A sínpárok itt már a nemzetközileg elfogadott szabványos nyomtávon (1435 milliméteren) futottak. Húsz év múltán, az 1910-es évek elején már több mint ezer villamos-szerelvény járta a főváros útjait, amelyek a legkülönbözőbb színekben pompáztak, attól függően, hogy melyik társaság tulajdonában voltak.