Bajban a kanálorrú

A hajdani pákászok, halászok, madarászok kanálorrú gémnek nevezték. Hosszú csőre valóban egy kiszélesedett kanálra emlékeztet, egykor evőeszközöket (kanalat, villát) készítettek belőle a vízi emberek. Különös csőre különleges halászó szerszám is: félig nyitva tartja, miközben kaszáló mozdulatokat tesz vele és a fölkavart vízből könnyen kikapja a zsákmányt. Csigákkal, rákokkal, iszaplakó férgekkel, kisebb halakkal táplálkozik.
Telepesen fészkel (gyakran más gázlómadárfajokkal együtt). Fészkét leginkább nádszálakból, ritkábban gallyakból készíti. A tavasszal korán érkező madár tojója 2-4, vörösesszürke, sárgán pettyezett tojást rak a fészekbe, amelyen – példás együttműködésben – egymást váltva ül a hím és a tojó. Kelés után egy hónapig nevelik a szülők a fiókákat, amelyek, amikor szétszélednek, még nem tudnak repülni. Könnyen zsákmányul eshetnek, hiszen újabb egy hónapba telik, mire szárnyra kapnak. Nyár végén indulnak déli vándorútjukra (Észak-Afrikába), egyes példányok azonban egészen a fagyok beálltáig kitartanak a vizes élőhelyeken.
Néhány éve nemzetközi színes gyűrűs jelölési program keretében kísérik figyelemmel a kanalasgémek életét, főként a vándorlási útvonalukat, hogy ezáltal is hatékonyabbá tegyék védelmüket. A színes gyűrű több adatot hordoz, mint a hagyományos fémgyűrű, ráadásul távcsővel nagyobb távolságról is könnyebben leolvasható.