Bolond tudósok, eszement kutatások

Minden évben kíváncsian várt esemény a tudományos világban, legalábbis annak humorértő köreiben az anti-Nobel-díj odaítélése. Az adott év legfölöslegesebb, sőt legidiótább kutatásaival, megállapításaival lehet kiérdemelni ezt a nem is kicsi elismerést, amelyet évről évre vidám ceremónia kíséretében adnak át a Harvard Egyetemen. Mégpedig nem is akárkik, hanem igazi Nobel-díjas tudósok. Tavaly év végén már a tizenhetedik alkalommal osztották ki tíz kategóriában az anti-Nobelt. Ma már olyan „rangja” van a díjnak, hogy sok kutató – utólagos önkritikával – maga jelentkezik, s a személyes átvételre is szinte mindenki hajlandó. Pedig nem jár magas összeg vele, csupán egy kis zacskó, tele mindenféle kacattal: régi címkékkel, használt teafilterrel, sárga gumikacsával, cigarettacsikkel. A díjátadás igencsak víg esemény, tréfás előadásokat, minioperákat kell rögtönözniük, szavalókórust szervezni vagy bármiféle eszement feladatot végrehajtani. Az 1200 fős díszterem mindig zsúfolásig megtelik.
Az 2007-es irodalmi díjat egy ausztrál irodalmárnő kapta, amiért kimutatta, hogy az angol nyelv határozott névelője, a „the” szócska miként zavarhatja össze azokat, akik ábécérendbe akarnak tenni szavakat.
A nyelvészeti kategória díját a barcelonai egyetem három kutatója kapta annak megállapításáért, hogy a patkányok képtelenek különbséget tenni a visszafelé beszélt holland és a visszafelé beszélt japán nyelv között – számukra egykutya.
A kémiai díjazott japán tudós kidolgozta, hogyan lehet vaníliakivonatot előállítani tehéntrágyából. A zsűri azzal indokolta döntését, hogy az eljárás erősen környezetbarát és tesz a klímaváltozás ellen, hiszen a trágya kipárolgása is gondot okoz az atmoszférában.
Repüléstan kategóriában az az argentin kutatócsoport nyert, amely bebizonyította, hogy a potencianövelő szerekkel kezelt hörcsögök könnyedén megbirkóznak az időzónákon való átrepülés nehézségeivel – már amennyiben repülőre ülnek.
Az orvostudományi anti-Nobelt azok a brit kutatók nyerték, akik a kardnyelés mellékhatásait elemezve megállapították, hogy minél több kardot nyel a művész egyszerre, annál nagyobb a sérülés veszélye.
Közgazdasági kategóriában ítélték bajnoknak azt a tajvani feltalálót, aki gyorsregálású bankrablófogó hálót fejlesztett ki.
Biológiai anti-Nobelt kapott az a holland tudósnő, aki népszámlálást tartott az ágymatracon: felsorolta az összes különböző apró élőlényt, atkát, pókot, bogarat, álskorpiót, algát, baktériumot, amelyekkel együtt alszanak az emberek.
Fizikai díjat egy chilei–amerikai kutatócsoport kapott annak alapos feltérképezéséért, hogy miért és hogyan gyűrődik az ágylepedő.
Csupán az anti-Nobel-békedíjat nem vették át az idén, pedig korszakalkotó találmány felfedezőinek ítélték: azoknak, akik az amerikai légierő számára fejlesztették ki azt a vegyi fegyvert, amely egy csapásra ellenállhatatlan, erős vágyat gerjeszt az azonos neműek iránt az ellenség sorai között – és ezzel megszünteti a harci vágyat.
Anti-Nobel-díjas magyar eddig még csak kettő volt: a legelsőt a hidrogénbomba atyja, Teller Ede kapta életművéért. A másodikat Gál József – német tudóstársával –, aki a pingvinek szellentési szokásait térképezte fel.