Disznócsont hatsoros árpával

Pontosabban az ott emelkedő homokdombban, amely egy hétezer éves település életének nyomait, háziasított állatok és gabonafélék maradványait rejti. A régészek szerint a leletek az egyiptomi földművelés legelső, legősibb emlékeiről tanúskodnak.
Az Fajúm-oázisban – egy brit tudós fölfedezése nyomán – már az 1920-as években is folytak kutatások. Őskori magtárak és földművelő eszközök maradványai kerültek akkor a felszínre, köztük például egy olyan sarló, aminek a nyelét fából faragták, a pengéje pedig kovakőből készült. (A kovakő jól pattintható kemény ásvány, amelyen kis ütésekkel éles széleket lehet kialakítani. Saját anyagának porával jól csiszolható, formálható.) A mai régészeket ezek a leletek ösztönözték további kutatásokra. Ami nem is volt hiábavaló, hiszen számos olyan további maradvány birtokába jutottak, amiből teljesebb képet alkothattak az egyiptomi civilizáció kialakulásának körülményeiről.
A műszeres talajvizsgálatok, illetve az ásatások kiderítették, hogy a településen több nemzedék követte egymást. A legalsó rétegekből sok elszenesedett gabonamag bukkant elő, mégpedig főként az ősi tönkebúza és a legrégebben termesztett árpaféle, a hatsoros árpa maradványai. (A vad tönkebúzából alakult ki idővel a közönséges búza, illetve később annak egyik változata, a tönkölybúza.) A föltárás során kecske- és birkamaradványok mellett disznócsontokat is felszínre hoztak, ami igen meglepte a régészeket, hiszen a disznótartás arra utal, hogy az ember állandó lakhelyet választ magának (letelepszik), és fölhagy a vándorló életmóddal. Ezenkívül osztrigából készített nyakláncok, kagyló karkötők darabjai is napvilágra kerültek a homokból, ami pedig azt bizonyítja, hogy a csecsebecse fontos volt már az őskori ember életében is. Mindezek alapján a kutatók úgy vélik: egyáltalán nem biztos, hogy az őskor embere olyan primitív volt, mint ahogy azt sokan gondolják. Arra a kérdésre, hogy honnan kerülhettek Egyiptomba ezek a Fajúm-oázisban föllelt, már háziasított növények és állatok, egyértelmű a kutatók válasza: az ókori Közel-Keletről. A hogyanról azonban már eltér a véleményük. Egyesek szerint tengeri úton, mások szerint a szárazföldön, a Sínai-félszigeten át.