Irbil végveszélyben

Nincs a világon még egy település, amelyet nyolcezer éve laknak folyamatosan. Irbilnek hívják, s az észak-iraki autonóm kurd régió központja. Amely mára egyre inkább romhalmazzá lett; a sok évezredes városfalak omladoznak, számos épület is megroggyant, életveszélyessé vált. A műemléki szempontból egyedi értéket képviselő fellegvár különösen is veszélyeztetett.

KaleidoszkópValló László2008. 02. 08. péntek2008. 02. 08.

Kép: Irbil, 2008. január 30. Az irbili fellegvár mellett kínálják portékájukat kereskedők a Bagdadtól 350 km-re északra fekvő városban 2008. január 10-én. Ezt a falszakaszt Szaddám Huszein néhai iraki diktátor uralma idején, az 1980-as években építették. (MTI/AP/Elena Becatoros), Fotó: MTI Zrt. Fotószerkesztõség

Irbil végveszélyben
Irbil, 2008. január 30. Az irbili fellegvár mellett kínálják portékájukat kereskedők a Bagdadtól 350 km-re északra fekvő városban 2008. január 10-én. Ezt a falszakaszt Szaddám Huszein néhai iraki diktátor uralma idején, az 1980-as években építették. (MTI/AP/Elena Becatoros)
Fotó: MTI Zrt. Fotószerkesztõség

Irbil (vagy Erbil) Irak északi csücskében fekszik, közel a török, illetve az azerbajdzsáni határhoz, a Zagrosz-hegység északi nyúlványai előtt. Első lakói földművesek voltak, majd idővel a település kinőtte magát, kereskedőváros lett. Neve (mint Urbium) az időszámítás előtti 2300-ból való sumér szent iratokban szerepel először, már mint fontos kereskedelmi központé. Itt futottak össze azok a karavánutak, amelyeken a déli, mezopotámiai városok termékeit, kincseit szállították az északi hegyes térségekbe.
Az idők során sok nép lakta a várost: asszírok, akkádok, babiloniak, perzsák és görögök váltották egymást, viselt dolgaikról és magáról a város történetéről azonban csak nagyon keveset tudunk, mert a települést sohasem vizsgálták át mélyreható tudományos igénnyel. Az azonban bizonyos, hogy a város szívét jelentő fellegvár területén egykor bővizű forrás buzgott, s e köré emelték az első épületeket. És itt építették föl azt a hatalmas templomot is, amelynek maradványaira egy nemrég végzett földtani vizsgálat derített fényt.
A település Szaddám Huszein kurdok elleni hadjárata következtében került végveszélybe, amikor sokan menekültek ide a diktátor elől. De minthogy sem vízvezeték, sem csatornahálózat nem volt a városban, az emberek kívülről hozták a vizet, a szennyvizet pedig azt utcákra öntötték, ami aztán kikezdte a házak alapjait. Ráadásul több esetben átalakították, kibővítették a több száz éves házakat, sőt emeletet is húztak az omladozó falakra, így azok sorra dőltek össze. A kurd hatóságok két évvel ezelőtt jutottak arra az elhatározásra, hogy megmentik a várost; kárpótlás fejében kitelepítették az ott élő több mint 800 családot, mostanra pedig elkészült a tervük is: turistaparadicsomot hoznak létre ezen a régészeti értékekben különösen is gazdag területen, ahol hotelek, kávéházak mellett szabadtéri bemutatók, múzeumok és képzőművészeti galériák várják majd a múlt még fölfedezetlen emlékei iránt érdeklődő közönséget. Az elképzelés szerint ez a látogatható régészeti központ egyúttal elfogadható életlehetőséget nyújt a helyi lakosságnak is.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek