Kockavárat épít a robotgyerek

Hogy ez milyen összetett és nagyra törő ez a vállalkozás, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a programban a robottechnikusokon kívül agykutatók, számítástechnikusok, pszichológusok és a mesterséges intelligencia kutatói is részt vesznek. Mostanra elkészült a robotgyerek, legalábbis testi mivoltában. iCub egy hároméves kisgyerekre emlékeztet: 94 centiméter magas, leül, föláll, jár és csúszik-mászik. A csúcstechnikának köszönhetően mozdulatai folyamatosak, simák (nem szögletesek, nem szaggatottak, mint a robotoké általában). Ez azonban még nem minden, mert a robotgyerek látó, halló és tapintással érzékelő mesterséges érzékszervekkel is rendelkezik, ezáltal képes arra, hogy önállóan meglásson és megragadjon könnyű tárgyakat és azokkal babráljon.
iCubra most nagy feladatok várnak: hamarosan beiskolázzák, beszélni tanítják. A humanoidot a brit illetőségű Plymouth Egyetem kutatói veszik kezelésbe azzal a céllal, hogy a cselekvést és a szót (a nyelvismeretet) valahogy összhangba hozzák a műagyában. Kísérletek sorát végzik majd vele: játékos feladatok megoldására, megtanulására késztetik, akár egy kisgyereket. Például olyanokra, hogy különböző formájú tárgyakat tegyen egy olyan dobozba, amelynek felületén a tárgy alakjának megfelelő nyílást képeztek ki. Vagy hogy rakja egymásba gúla vagy egyszerű alakzat formájában a fakockákat. Miközben szavakkal minduntalan „tudatosítani” igyekeznek agyában a tárgyak neveit, illetve a velük kapcsolatos cselekvéseket, ahhoz hasonlóan, ahogy a szülő tanítja a gyermekét. Mindezt azzal a nagy céllal és reménnyel, hogy iCub szoftverében előbb-utóbb valahogyan összeállnak a szavak, az érzékszervek „tapasztalatai”, illetve a különböző cselekvések, és a robotgyerek – a beszéd révén – képes lesz önálló megnyilvánulásokra is. Így még az is megeshet, hogy a benne „tudatosult” legelső fölszólításra az lesz majd a szépen artikulált, határozott válasza: nem!