Ne ontsátok vérüket!

Máig kényes és nehéz, de lassan mégis könnyebbedő történelmi terhei a katolikus egyháznak az inkvizíció, illetve az ennek jegyében elkövetett szörnyűségek. Éppen tíz éve, hogy a Vatikán hivatalosan is megnyitotta az inkvizíciós törvényszék, a rettegett Szent Offícium (Szent Hivatal) aktáit, amely alkalomból kiállítás nyílt Rómában, hogy bepillantást adjon az eretneküldöző középkori intézmény néhány mélyen titkos dolgába.

KaleidoszkópValló László2008. 03. 07. péntek2008. 03. 07.
Ne ontsátok vérüket!

Az inkvizíció szó vizsgálatot, nyomozást, tanúvallomást jelent. Az inkvizítor az inkvizíciós törvényszék, a Szent Offícium bírája. „Eretnek” pedig mindenki, aki másként gondolkodik, illetve aki ennek hangot is ad. (Közöttük például a valdensek, a puritánok, később a husziták voltak azok, akik a legkövetkezetesebben és legelszántabban álltak szemben a római egyház istentelen önkényuralmával.) Az inkvizíció eszméjét III. Ince pápa tette gyakorlattá, aki az eretnekek elleni harcot tekintette élete és pápai munkássága legfőbb feladatának. Az ő személyes irányításával (1215-ben) lezajlott IV. lateráni zsinat határozata minden részletre kiterjedően rendelkezik a tennivalókról. „Kiközösítünk és átokkal sújtunk minden eretnekséget, amely e szent, igaz és katolikus hit ellen” támad – olvasható a határozatban. „Az eretnekségben elmarasztaltakat… a mindenkori világi hatalom legfőbb képviselőinek vagy azok megbízott ügyvivőinek kell megbüntetés céljából átadni… Azok a katolikusok pedig, akik felvéve a kereszt jelét, harcba indulnak az eretnekek üldözésére, nyerjék el ugyanazon búcsúkat, és kapják meg ugyanazt a kiváltságot, amit azok kapnak, akik a Szentföld védelmére kelnek útra…”
A pápai hatalom álszent magatartására jellemző, hogy noha az eretnekek kínvallatását az egyház emberei végezték, a kivégzésüket már nem vállalták, hanem az áldozatokat átadták a világi hatalom képviselőinek a következő „kegyes” szavakkal: „Ne ontsátok vérüket!” A világi hatalom pedig tudta, mi a dolga: nem ontott vért – elégette az eretneket. Hogy a világi hatalmasságokat mennyire lekenyerezte és markában tartotta a pápa, jól példázza az 1194 és 1250 között élt II. Frigyes német-római császár eretnektörvénye: „Az eretnekek a mi Urunk egybeszabott ruháját szét akarják darabolni. Megparancsoljuk, hogy élve – a nép szeme láttára – tűzhalálnak legyenek kiszolgáltatva… Az eretnekség bűne és bármiféle szektához való tartozás, bármilyen név alatt lépjenek is föl a szektások, számíttassék az állam elleni bűncselekmények közé, sőt mindenfajta borzalmas bűntényt megelőzve az eretnekséget a mi fenségünk elleni bűncselekményként kell elítélni, mert itt az isteni és a földi fenség elleni merényletről van szó…”
A mostani római kiállítás válogatása nem az elkövetett borzalmak jegyében állt össze, ehelyett olyan kevésbé ismert, de sokatmondó dokumentumok szerepelnek a tárlaton, mint a tiltott könyvek listáját tartalmazó index vagy azok a tervek, amelyek a zsidók lakta negyedek gettóvá alakításáról szólnak.

Ezek is érdekelhetnek