Ne ontsátok vérüket!

Az inkvizíció szó vizsgálatot, nyomozást, tanúvallomást jelent. Az inkvizítor az inkvizíciós törvényszék, a Szent Offícium bírája. „Eretnek” pedig mindenki, aki másként gondolkodik, illetve aki ennek hangot is ad. (Közöttük például a valdensek, a puritánok, később a husziták voltak azok, akik a legkövetkezetesebben és legelszántabban álltak szemben a római egyház istentelen önkényuralmával.) Az inkvizíció eszméjét III. Ince pápa tette gyakorlattá, aki az eretnekek elleni harcot tekintette élete és pápai munkássága legfőbb feladatának. Az ő személyes irányításával (1215-ben) lezajlott IV. lateráni zsinat határozata minden részletre kiterjedően rendelkezik a tennivalókról. „Kiközösítünk és átokkal sújtunk minden eretnekséget, amely e szent, igaz és katolikus hit ellen” támad – olvasható a határozatban. „Az eretnekségben elmarasztaltakat… a mindenkori világi hatalom legfőbb képviselőinek vagy azok megbízott ügyvivőinek kell megbüntetés céljából átadni… Azok a katolikusok pedig, akik felvéve a kereszt jelét, harcba indulnak az eretnekek üldözésére, nyerjék el ugyanazon búcsúkat, és kapják meg ugyanazt a kiváltságot, amit azok kapnak, akik a Szentföld védelmére kelnek útra…”
A pápai hatalom álszent magatartására jellemző, hogy noha az eretnekek kínvallatását az egyház emberei végezték, a kivégzésüket már nem vállalták, hanem az áldozatokat átadták a világi hatalom képviselőinek a következő „kegyes” szavakkal: „Ne ontsátok vérüket!” A világi hatalom pedig tudta, mi a dolga: nem ontott vért – elégette az eretneket. Hogy a világi hatalmasságokat mennyire lekenyerezte és markában tartotta a pápa, jól példázza az 1194 és 1250 között élt II. Frigyes német-római császár eretnektörvénye: „Az eretnekek a mi Urunk egybeszabott ruháját szét akarják darabolni. Megparancsoljuk, hogy élve – a nép szeme láttára – tűzhalálnak legyenek kiszolgáltatva… Az eretnekség bűne és bármiféle szektához való tartozás, bármilyen név alatt lépjenek is föl a szektások, számíttassék az állam elleni bűncselekmények közé, sőt mindenfajta borzalmas bűntényt megelőzve az eretnekséget a mi fenségünk elleni bűncselekményként kell elítélni, mert itt az isteni és a földi fenség elleni merényletről van szó…”
A mostani római kiállítás válogatása nem az elkövetett borzalmak jegyében állt össze, ehelyett olyan kevésbé ismert, de sokatmondó dokumentumok szerepelnek a tárlaton, mint a tiltott könyvek listáját tartalmazó index vagy azok a tervek, amelyek a zsidók lakta negyedek gettóvá alakításáról szólnak.