Cápa a sarki tengerekben
Több mint aggasztó a világtenger állapota – így summázták munkájuk eredményét a Kaliforniai Egyetem ökológusai, akik számos kutatóintézettel, civil szervezettel és kormányzati ügynökséggel karöltve végezték el kiterjedt elemzésüket a bolygónk felszínének csaknem háromnegyedét kitevő tengeri élettérben. S akik szerint mivel ez a tengerkór is globális, a terápia is csak globális megoldásokkal képzelhető el.
Az óceánok és a tengerek fölfoghatatlan mennyiségű, 1,3 milliárd köbkilométernyi vizet tárolnak, s területüknek több mint felében 3000 méternél mélyebben van a tengerfenék. Talán meglepő, de tény: Földünk életterének nagyobbik részét a világtenger adja; az itt élő fajok száma és sokfélesége nagyobb, mint a szárazföldön és az édesvizekben élőké együttvéve. Itt szinte végtelen az élet változatossága, a mikroszkopikus lényektől a harmincméteresre megnövő bálnákig terjed a fajgazdagság.
Emberek százmilliói élnek a tengerből – halásznak benne, hajóznak rajta –, s milliárdok számára jelent kikapcsolódást, fölüdülést. Mindez egyre jobban megterheli a vizet. Az ősidők óta folytatott halászat mára túlhalászássá fajult: rendszeresen több halat fognak ki, mint amennyit az állomány természetes szaporodása ellensúlyozni képes. Az egykori vitorlások helyett napjainkban motoros hajók milliói járják a nagy kékséget, folyamatosan szennyezve a tengert. Tízezer tonnákban mérhető a naponta a világtengerbe jutó szennyezőanyagok mennyisége – a partok mentén különösen sűrű a piszok. A mostani vizsgálat is azt erősítette meg, hogy nem a nagy vízhozamú folyamok, hanem a sűrűn lakott településekről, illetve az intenzíven művelt mezőgazdasági területekről érkező folyók hozzák magukkal a legtöbb szennyezést. Ám mindez messze elmarad attól a hatástól, amit a globális fölmelegedés okoz – állítják a tanulmány szerzői.
Szinte nincs is már olyan zuga a világtengernek, amit ne érintene valamilyen formában az emberi tevékenység. Hosszú a lista, ami a legveszélyeztetettebb vizeket foglalja magába. Közöttük olyanokat találunk, mint a Dél- kínai- és a Kelet-kínai-tenger part menti sávja, a Csendes-óceán dél-indiai része, az Északi-tenger, Észak-Amerika keleti partvidéke, a Karib-, a Bering- és a Vörös-tenger. Eleddig a sarkkörökön belül húzódtak a leginkább érintetlen vizek, a globális fölmelegedés azonban éppen itt okozza a legnagyobb fölfordulást. Igen aggasztó például, hogy a Déli-sark körüli tengerek felszíni hőmérséklete az elmúlt ötven esztendő alatt 1 Celsius-fokkal emelkedett. Ha ez a folyamat tovább tart – ami aligha kérdéses –, száz éven belül alapvetően megváltozhat az itteni élővilág összetétele. Megjelenhetnek a ragadozó halak, köztük a cápák is, beláthatatlan pusztítást végezve az eddig a hideg víz oltalmában élő, védekezésre képtelen, sérülékeny, vékony vázú élőlények között, mint amilyenek a jéghalak, a garnélák és a tengeri csillagok. De a fölmelegedést a világtenger más részei is megsínylik, így a korallzátonyok, a tengerifűmezők, a mélytengerek élőlényei és a tenger alatti hegyek különleges, gazdag élővilága.
