Duplikált példány

Kiderült, számtalan esetben helyettesítette a vezért: ő integetett a fölvonulóknak a Lenin-mauzóleum dísztribünjéről a november hetedikei ünnepségeken, s ő ült például abban a kocsiban is, amely a szervezők tudta szerint Sztálint vitte a teheráni értekezletre, miközben a fővezér – merénylettől tartva – egészen más úton ért oda.
Feliksz Gadzsijevics Dadajevet 1943-ban fedezte föl a maga számára a szovjet titkosszolgálat és tette meg a Generalisszimusz dublőrévé. Ezzel véget is ért Dadajev viszonylag független és szabad élete; a korábban népszerű színészt és parodistát olyan föladat elvégzésére kényszerítették, amiről még a saját családja sem tudhatott. Ha lakása előtt megállt a fekete autó, Dadajev azonnal indult titkos küldetésére.
A korabeli „stylist”-eknek könynyű dolguk akadt, a Sztálinnal való hasonlóság meglepő volt. Kicsit fölhizlalták, a cipősarkát két centiméterrel megemelték; olyan Sztálint csináltak belőle, ami megtévesztésig hasonlított az eredetire. A nagy vezér maga is megszemlélte egyszer: alaposan szemügyre vette és rábólintott.
Idővel a színész Dadajev példásan azonosult a szerepével. Rutinosan festette magát és tökéletesen pontosan rajzolta magára a sztálini ráncokat. Egyedül a fül lógott ki a képből: a színészé hosszúkásabb volt és jobban a koponyához simult, míg Sztáliné tömzsibb volt és kissé elállt. Ezen azonban túltette magát a titkosszolgálat. Tehette, hiszen néhány bennfentesen kívül aligha akadt valaki is a nagy szovjet birodalomban, aki számára föltűnt volna bármi gyanús is a hasonmáson. Így aztán Dadajev mindenki számára meggyőzően helyettesíthette a Generalisszimuszt a legkülönbözőbb helyzetekben: színházlátogatások alkalmával, a filmhíradóknak adott nyilatkozatokban, a szovjet dolgozó néppel való találkozások során. Jellemző, hogy az egyik legismertebb felvételen, ahol a nagy szovjet diktátor ünnepi fehér zubbonyban mosolyog, valójában Dadajev szerepel.