Múmiák méltósága

Bár, ha jobban belegondolunk, nagyon is helyénvaló lenne a több tisztelet, hiszen ők emberek voltak, s ezért porhüvelyük éppen olyan kegyeletet érdemelne, mint bárki másé.
Elsősorban ez vezette a manchesteri múzeum régészeit arra a lépésre, hogy a múzeumban őrzött múmiák alsótestét részben letakarják egy lepellel – kiváltva ezzel több szakember rosszallását, akik a tudomány megcsúfolásának tartják ezt a gesztust és gúnyolódnak szemérmes kollégáikon. Az egyiptomi régészeti főhatóság vezetője persze egyetért a manchesteriekkel. „Senki sem szeretné, ha halála után százezrek bámulnák meztelenül kiállított testét” – nyilatkozta Zahi Hawass, akinek munkásságában egyszerre van jelen a tudós kíváncsisága és az egyiptomi hazafi tartózkodása, továbbá a főhivatalnok óvatossága.
Alighanem mindez szerepet játszik abban, hogy nagy a ködösítés a királyi múmiákon végzett DNS-tesztek körül. Pedig a tudományos világ nagy izgalommal várja, hogy végre korunk legfejlettebb módszereivel is megtörténjen a múmiák azonosítása. De éppen itt rejlenek a titkos bombák. Mert több királyi múmiáról is kiderülhet, hogy nem is az, akinek mostanáig gondolták! Mint ahogyan nemrégiben világossá lett egy teszt alapján, hogy amit I. Thotmesz múmiájának tartottak, az valójában egy fiatal, nyíltól megsérült fiú holtteste. Ez a főrégészt is megdöbbentette, és végre engedélyt adott mind a 40 királyi múmia alapos megvizsgálására. A híres Hatsepszut királynőt már azonosították. Tudható róla, hogy cukorbeteg, elhízott, alacsony asszony volt, aki középkorúan halt meg. De ezt is csak félhivatalos értesülésekből, kiszivárogtatásokból szedte össze a sajtó. Az azonosítások most már vélhetően végre a befejezés felé közelednek. Ám azt, hogy kik, hogyan, és főleg, hogy mikor jelentik be az eredményeket – titkolózás övezi. Érthető persze, hogy nem akarják elkapkodni, hiszen még az is megeshet, hogy át kell írni a történelemkönyveket. Szóval, jelenleg nagy a homály a múmiák körül. De ezt már szinte el is várjuk…