6 712 080 198

A XIX. század elején egymilliárd ember lakta a Földet. Ekkor történt az első nagy népességrobbanás. Azóta kétszáz év telt el. Ma egyes országok lakossága folyamatosan nő, ezek a legszegényebb afrikai és ázsiai államok. Másoké pedig állandóan csökken: ezeknek többsége Európában található.
Az ENSZ számításai szerint 2050-re kilencmilliárd ember él majd a Földön, és még ez az optimistább jóslat. A borúlátóbbak tizenegymilliárdról beszélnek. De valószínűbb, hogy a század közepére csökken a népszaporulat. A harmadik világ gyorsabban fejlődő országaiban, például Kínában, Indiában várhatóan jelentősen le tudják lassítani a növekedést. Ugyanakkor számos afrikai ország sorsa reménytelennek látszik. Európa lakosainak száma megállíthatatlanul csökken, 2050-re akár százmillióval is kevesebben lehetünk. A meglévő lakosság is egyre öregszik, az ő majdani nyugdíjukat egyre kevesebb embernek kell majd megtermelnie.

Kétezer évvel ezelőtt az emberek várható élettartama átlagosan 25 év volt. Elsősorban azért, mert a megszületett csecsemők 70 százaléka nem érte meg a felnőttkort, de pusztított az éhínség, tizedeltek a nagy járványok, a háborúk. A középkori Angliában már tíz évvel többre számíthattak, de az igazi javulás csak az ipari forradalommal indult meg. A fejlett országokban a növekedés máig tart. A világon a leghosszabb ideig (85 évig) a japán nő, legrövidebb ideig (39) a botswanai nő él. Mintegy ötven év múlva a japán nő jó eséllyel számíthat arra, hogy megéli a száz évet. A szigetországban máris tízezer felett van a száz éven felüliek száma.

A honfoglaló magyarok létszámát 400-500 ezerre becsülik. Magyarországon a mai értelemben vett első népszámlálás 1784-ben volt, II. József rendelete alapján: „Számláltassék meg a lakosság a Habsburg-birodalom magyarországi területén.” A lakosság száma akkor, a történelmi Magyarország területén (Horvátország nélkül) nyolcmillió volt. Másfél évszázad sem telt el, és – már a mai, 70 százalékkal kisebb ország területén – körülbelül nyolcmillió volt a népesség, újabb fél évszázaddal később már tíz és fél millió, a II. világháború pusztítása ellenére. A nyolcvanas években megtorpant a növekedés, a születések száma visszaesett. Magyarország lélekszáma 2008. július 16-án
10 033 549 volt. 2050-ben már csupán 7,5-8 millióan leszünk.

A magyarok 6,3 évvel élnek kevesebbet, mint az európai átlag: a férfiak átlagosan 7 évvel, a nők 5,1 évvel. Jelenleg a magyar férfi 68 évre számíthat a megszületésekor, a magyar nő pedig 76 évre. A várható élettartam függ az ember iskolázottságától és a régiótól, ahol lakik: egy fővárosi, II. kerületben élő férfi tíz évvel tovább él, mint egy szabolcsi roma férfi. A szív- és érrendszeri betegségek, valamint a daganatos betegségek okozta halálozás az EU-átlag háromszorosa.

Kínában már eddig is kiváló eredményeket ért el a családtervezési program: a világ legnépesebb országában 350 millióval kevesebb gyermek született, mintha program nélkül maradtak volna. Ennek a programnak azonban komoly hátulütői is vannak. Például az, hogy jelenleg ötvenmillió nő hiányzik! Mivel csak egy gyermek születését-nevelését támogatja az állam, s a második megszületését már retorzió követi, a leánymagzatokat sokan elvetetik. Ha egy, akkor az legyen fiú, mondják. Sok megszületett kislányt pedig újszülött korában megölnek, azt állítva, hogy természetes halált haltak. Ez a férfitöbblet azonban nagy veszélyt rejt magában – például, hogy ötvenmillió férfi nem talál magának asszonyt, hogy nagy munkaerőhiány lesz az egészségügyben, az oktatásban. Ezért a kínai hatóságok szigorúan büntetik az ilyen okból végzett abortuszt. Az ultrahangos vizsgálatot végző orvosnak tilos elárulni a szülőknek, milyen nemű a magzat. Ez persze a korrupció melegágya. Hasonló a helyzet Indiában is. Dél-Koreában viszont ma már mindez nem probléma: a lányok ugyanolyan iskolázottak, mint a fiúk, ugyanúgy dolgozhatnak, karriert csinálhatnak – tehát nem jelent hátrányt a családnak a leányszülött.