Divatba jött a cár

Mostanában egy felvilágosult, művelt, szerény, de mégis nagy uralkodó, egy haladó gondolkodású, szociálisan érzékeny államférfi képe bontakozik ki a birodalmi nosztalgiákra ismét fogékony oroszok előtt. A cári család kivégzésének 90. évfordulóján kiállítások, filmek, könyvek bizonyítják nagy formátumú személyiségét. Pedig az állam hivatalosan máig sem rehabilitálta a „politikai bűnözés” vádja alól.

II. Miklós 1917 márciusában mondott le a trónról. Az ideiglenes kormány utasítására letartóztatták, Carszkoje Szelóba vitték, majd az Urálba száműzték. A cárt tárgyalás nélkül gyilkolta meg egy bolsevik különítmény 1918. július 17-én éjszaka az uráli Jekatyerinburgban, egy ház pincéjében. Őt, feleségét, Alexandra cárnét, négy lányukat, kisfiukat és a személyzetet agyonlőtték. Az „ítéletben” az szerepelt, hogy az orosz nemzet felett gyakorolt kegyetlen zsarnokság bűne miatt végezték ki. Több mint hét évtizedig tabu volt a cári család halála.

Aztán új idők jöttek Oroszországban is. A család nevében a Spanyolországban élő Marija Vlagyimirova nagyhercegnő fordult a moszkvai bírósághoz, a vád megsemmisítését kérve. Több évig húzódó jogi csatározás után tavaly elutasították a beadványt. Végül a Legfelsőbb Bíróság ítélete kimondta: a cár rehabilitálása azért nem szükséges, mert nem politikai megtorlás, hanem csak „egy hatalmi visszaélés” történt. Manapság egyre többen protestálnak az ítélet ellen, s közben egyre nő a mártír cár rajongóinak tábora. Sokan pedig divatból követik az új kultuszt.

Az ortodox egyház 2000-ben szentté avatta II. Miklóst. Most pedig arról írnak a lapok, hogy a cár uralkodásának 22 éve alatt a birodalom 22 millió fővel gyarapodott...