Szomjazó jövő fenyeget

Noha bolygónk több mint kétharmadát víz borítja, ennek 96 százaléka sós tengervíz, 2 százaléka jég. Két százalék marad ivásra, főzésre, tisztálkodásra, a megművelt földek öntözésére, állatok itatására, ipari felhasználásra – valamint autómosásra, fürdőmedencék feltöltésére, szökőkutakra, habfürdőzésre. És ez utóbbiak szinte parttalan pazarlására... Ha az USA állampolgára vagy, naponta 400 litert használsz el átlagosan, európaiként ennek kevesebb mint a felét – ha pedig Afrikában élsz, alig egytizedét.
Egyébként az édesvíz 70-80 százalékát a mezőgazdaság használja fel. A termelés hatékonyságának növelése megkívánja a fokozott öntözést, és különösen vízigényes az állattartás. Az egyre fogyó  vízkészlet csökkenti az élelmiszer-termelést, miközben a világ népessége növekszik – néhány évtized múlva éhhalál és szomjhalál vár Afrika és Délkelet-Ázsia népeinek nagy részére? Igen, hacsak nem veszi nagyon komolyan a világ a fenyegetést. Jó hír, hogy számos ország – Közel-Keleten például szinte mindegyik – kulcskérdésként kezeli már a vízproblémát.
Ha nem lesz megoldás, eljön a tömeges halálozások, a kontinensek közötti népvándorlások, fegyveres erőszakkal megszerzett vízterületek, háborúk kora, és nem csak az afrikai sivatagi országokban. Amikor már nem olajért, nem nyersanyagokért, hanem a vízért folyik az élethalálharc.