Salamon bányái

A fölfedezők, a Kaliforniai Egyetem régészei állítják: a világ legnagyobb, legősibb és legjobb állapotban fennmaradt bányáira bukkantak. S hogy megbizonyosodjanak ezek koráról, szénmintát vettek a bányák környezetében talált olvasztási salakból. (A rézércből ugyanis hatalmas fahasábok elégetésével olvasztották ki akkoriban a színtiszta rezet, az így létrejött és máig megőrződött faszén keletkezési ideje pedig jól bemérhető a korszerű radiokarbonos kormeghatározás eszközeivel.) E munkával az Oxfordi Egyetem kutatóit bízták meg, akik megállapították, hogy a lelet 3000 éves, az időszámításunk előtti X. században keletkezett. Vagyis abban az időben, amikor Salamon élt. (Salamon, Izrael harmadik királya i. e. 1000 körül született, 970-ben került a trónra és 928 körül halt meg Jeruzsálemben.)
A kritikusok így érvelnek: a fölfedező régészek túlértékelik a radiokarbonos kormeghatározás során kapott adatokat. Szerintük abban a korban senki nem élt a bánya környékén, sőt akkor még Jeruzsálem területe is lakatlan volt, így semmiképpen nem lehetett egy birodalom középpontja. A régészek válasza: nem hihetünk el mindent, ami az ősi írásokban szerepel, azonban e kutatási eredmények egybeesést mutatnak a Bibliával. Az adatok nem hagynak kétséget számunkra a bányák működésének idejéről.