Kutyabajra ír a csomós ebír

Háziállatainkról tudjuk, időnként megbetegszenek, mint ahogy azt is, sokféle gyógyszer áll rendelkezésre a gyógyításukhoz. De mi a helyzet a vadon élőkkel? Azok soha nem betegek? Vagy ha mégis, ki gondoskodik a gyógyszerelésükről?

KaleidoszkópValló László2009. 04. 02. csütörtök2009. 04. 02.

Kép: Vadaspark Budakeszin dámszarvas. 2008.11.16. Fotó: Bohanek Miklós

Kutyabajra ír a csomós ebír
Vadaspark Budakeszin dámszarvas. 2008.11.16. Fotó: Bohanek Miklós

Kutyatulajdonosok jól tudják, hogy az egyébként húsevő kedvencük olykor milyen előszeretettel rágcsálja a füvet. A laikus gazdák meg is ijednek ettől, gondolván: ennek hányás lesz a vége. Ami be is következhet, de nem azért, mert az eb füvet evett, hanem mert előzőleg valamivel elrontotta a gyomrát, és hogy baján enyhítsen (a gyomra mielőbb kitisztuljon), azért ette a növényt. Egyik fűfélénk neve, a csomós ebír is arra utal, hogy már régtől kedvelt lehetett a kutyák körében a gyógyító hatása miatt.
Amerikai farmerek figyelték meg, hogy teheneik időnként leásnak patáikkal mélyen a gyep alá, és amikor lejutnak az agyagos altalajig, esznek belőle. S ez olyan fontos számukra, hogy az ilyen lelőhelyeket megjegyzik, és oda visszatérnek, ha ismét agyagevésre támad ingerenciájuk. Az ügynek a kutatók is utánajártak, és megállapították: a szarvasmarhák által elfogyasztott finom szemcsés agyag – nagy megkötőfelülete, fölszívóképessége révén – kiválóan méregtelenít, másrészt elejét veszi annak, hogy a veszedelmes kórokozók megtelepedjenek a kérődzők tápcsatornájában.
A finom agyagszemcsék méregtelenítő hatásával az Amazóniában élő ara papagájok is élnek. Az életmódjukat figyelő tudósok fölfedezték, hogy a madarak fő táplálékát az olyan gyümölcsmagvak alkotják, amelyek keserű, mérgező vegyületeket is tartalmaznak. Ezek megbetegítenék a papagájokat, ha nem csipegetnének időnként a mérgeket közömbösítő agyagból (a toxinok így nem tudnak fölszívódni a madarak tápcsatornájában).
Olykor azonban az állatok célzatosan vesznek magukhoz mérgező anyagokat (ezeket alighanem ők is úgy gyűrik le, mint mi a keserű pirulákat), amelyekről „tudják”, hogy a hasznukra lesznek. Így például a szarvasok időnként mérgező tannint tartalmazó növényi részeket legelnek, leginkább akkor, amikor gyöngélkednek, és ezzel valószínűleg az immunrendszerüket erősítik az élősködők támadása ellen.
Az állati növényismeret legprofibb alkalmazói azonban alighanem a majmok. Brazíliában több olyan fajuk is él, amelynek nőstényei különböző gyümölcsök, illetve növények fogyasztásával szabályozzák a teherbe esésüket. Az pedig már nemcsak a majmok, hanem az elefántok tudománya is, hogy görcsoldó növények fogyasztásával teszik könnyebbé a vajúdásukat.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!