Hiúzra lesve

A Kárpátokban honos eurázsiai hiúz Európa legnagyobb macskaféléje. Az egy méter hosszú, 70 centiméter magas, 30-40 kilós ragadozó mindennapi betevője madarakból, rágcsálókból, rókákból, vadmalacokból áll. A nesztelenül járó, lopva támadó, izmos és ügyes állat négy métert is képes ugrani, hogy elkapja áldozatát, és bizony zsákmányul ejti a szarvasborjút, a kisebb őzet is. Nem csoda, hogy a vadászó ember kezdettől versenytársat látott benne, és szövetkezett az irtására. Mátyás király idejében még jó néhány hiúz élt a Börzsöny rengetegében, mára azonban teljesen kiveszett hazánk erdeiből. Az a példány, amelynek nyomaira még márciusban bukkantak az erdészek, minden bizonnyal Szlovákiából érkezett, a Kárpátokból, amely hegységben – beleszámítva Románia és Szerbia erdőségeit is – mintegy 2200 hiúz él.

E pettyes macskaféle egyik jellemzője a szakálla, illetve a fülei hegyén álló szőrpamacs. Rejtett életmódot folytat, az embert messzire kerüli (amire minden oka megvan), vackát földi üregekben vagy sziklahasadékokban rendezi be annak a területnek a közepén, amelyet ural.

Hogy jelenlétéről megbizonyosodhassanak, a Duna–Ipoly Nemzeti Park munkatársai négy rejtett kamerát szereltek föl olyan helyeken, ahol a hiúz fölbukkanása leginkább várható. A mozgásérzékelővel ellátott eszköz, ha nagyobb mozgó tömeg kerül a látóterébe, automatikusan bekapcsol, és másodpercenként öt felvételt készít – teljesen nesztelenül. A kameráknak eddig csupán egy vadmacskát sikerült lefotózniuk, ám a szakemberek ezt is sikernek tartják, mivel e kisebb ragadozó állománya is igen megcsappant hazánkban.