Ki volt Shakespeare?

És ha nem , hát kicsoda? Kilétét a XIX. század közepe óta vonják kétségbe, mivel sokak szerint a munkáihoz olyan tudásra, felkészültségre és mveltségre volt szükség, ami neki – mármint az él, hús-vér Shakespeare-nek, a szegény színésznek – nem állhatott rendelkezésére; így talán Christopher Marlowe, Francis Bacon vagy éppen Edward de Vere lehetett a bárd.

Vagy éppen Fulke Greville. A warwicki Szz Mária-templomban hamarosan sor kerülhet az síremlékének a felnyitására. Egy történész ugyanis Greville írásaiban megtalálta annak nyomait, hogy a férfi írhatta Shakespeare több darabját – amelyeknek eredeti példányait aztán a templomban rejthette el. Gyanúját ersíti, hogy amikor az illet úr szarkofágját átvilágították, ólommal lezárt dobozokat láttak benne, amelyek akár az elveszett kéziratokat is rizhetik. (Tudnivaló, hogy Shakespeare egyetlen eredeti kézirata sem maradt fenn.) Greville egyébként elismert drámaíró és költ volt, I. Erzsébet és I. Jakab uralkodók udvari szerzje, akinek stílusa sok hasonlóságot mutat a bárdéhoz. Ugyanabban az utcában laktak, azonos volt a baráti körük, ráadásul Greville magát nem egyszer Shakespeare mesterének nevezte. Egyébként rózsakeresztes volt, ami megmagyarázná a több darabban is e titkos mozgalomra való utalásokat. De vajon miért hagyta volna, hogy mveit kisajátítsa egy színész?

Tényleg szenzáció lenne az eredeti kéziratok megtalálása, az meg különösen, ha meg lehetne tudni végre, kinek a keze munkái. Ámbár alighanem George Bernard Shaw-nak volt igaza, amikor azt állította: ha valaki akkor él, amikor Shakespeare, azt írja, amit Shakespeare, akkor nem mindegy, hogy hívják?!