A Csalagút (hivatalos nevén Channel Tunnel) nyomvonala a francia Calais melletti Frethunból indul és az angliai Cheritonban ér véget. Az ötven kilométer hosszú létesítményből 38 a csatorna alatti sziklákba fúrt vájatokban jár. A Csalagútban három párhuzamos járat fut, az egyik szélsőben Anglia felé haladnak a vasúti szerelvények, a másikban az ellenkező irányba. A közöttük lévő szervizalagút szerepe pedig az, hogy vészhelyzet esetén ezen át a létesítmény bármely pontját gyorsan elérhessék. A vonatok egy része menetrend szerint közlekedik Párizs és London között. Az úgynevezett ingavonatokat a közbeeső időszakban indítják, ezek autókat és különféle szállítmányokat visznek magukkal.
Az alagút biztonsága, szellőztetése kezdettől az építtetők egyik legfontosabb feladata volt, mégis két évvel a nyitás után – a pályatest túlhevülése miatt – tűz ütött ki a járatban. Halálos áldozatot szerencsére nem követelt, de ráirányította a figyelmet néhány fogyatékosságra. Fél év kellett, míg helyrehozták a dolgot, s azóta nem történt hasonló eset.
Az alagút megépítése a La Manche csatorna alatt forradalmasította a szigetország és Európa közötti közlekedést. Amíg korábban a London–Párizs közötti távolságot – szárnyashajóra átszállva – hat óra alatt lehetett megtenni vonaton, addig a Csalagúton át a menetidő 2 óra 15 percre csökkent. De 2 óra 40 perc alatt Londonból már Brüsszel is elérhető.