Milliárdokat érnek az antik térképek. Lopják is őket!

A térképek már a kezdetek kezdetétől fogva azt a cél szolgálták – azonkívül, hogy jelölték, az utazókra milyen terepviszonyok, tájékozódási pontok várnak –, hogy jelezzék: ez a táj ismert, itt már jártunk, ez a föld már valakié. Ebben benne volt az is, hogy az ismeretlen hódításra vár. Szabad préda. Nem véletlen, hogy a nagy felfedezők többnyire valamelyik uralkodó dicsőségére foglaltak el egy szigetet, tengerszorost, földrészt; s nem véletlen, hogy mindezt a terület elnevezésével – Viktória-tó, Ferenc József-föld –, valamint a mielőbbi térképjelölés mellett zászlókitűzéssel próbálták nyomatékosítani

Ilyen alapon a Hold, mondjuk, az amerikaiaké lenne, hiszen 1969. július 20-án az Apollo–11 legénysége lépett először a Föld űrbéli kísérőjére. De hogy a helyzet ennél bonyolultabb, mi sem példázza jobban: amikor Törökország kifogásolta, hogy az örmények állami szimbólummá tették az amúgy török felségterületen található hegyet, az Ararátot, Örményország válasza csak annyi volt, nem értik egy olyan ország tiltakozását, amelyik a Holdat – pontosabban annak sarlóívét – használja állami szimbólumként.

Nos, a térképek, ha elvonatkoztatunk a nemzetek területi önazonosságának ábrázolásától, alighanem a földi lét legfontosabb eszközei közé tartoznak. Megmutatnak irányokat és arányokat, kijelölnek érdek- és időzónákat, s akár részletekbe menően megmutatják, milyen is a Föld arca, merre indulnak folyók, hol emelkednek hegyek, mit és hol érdemes bányászni, vagy éppen milyen csillagok fénye remeg a magasban.

Térkép ugyanis ma már bármiről készülhet – még az emberi agy vagy szív belső szerkezetéről is. A térkép lényege ugyanis a tájékozódás, az eligazodás egy adott elv mentén, legyen az távolság, szélesség, mélység és magasság, vagy éppen a térképen jelölt dolgok egymáshoz való helyzete és viszonya, kapcsolódási folyamata.

Senki nem tudja, mikor készült az első térkép, de aki ennek nyomába akar eredni, annak az ókorban kell kutakodnia. Két és fél évvel ezelőtt például egy ötezer éves térképre bukkantak dán régészhallgatók. A kőbe vésett vonalak a Balti-tengerben található Bornholm-sziget térképét rejtik, vagyis úgy tűnik, valakinek egykor fontos volt, hogy a szárazulaton biztonsággal lehessen közlekedni.

A térképek azonban igazán akkor váltak fontossá, miután az ember vándorolni kezdett, hol élelem, hol élhetőbb lakóhely után kutatva. A‰ terep- és élőhelyre jellemző viszonyok megörökítése lehetővé tette, hogy az ember a túlélés reményében újra és újra bejárhatta a már kitaposott utat.

A térképek elterjedésében hatalmas technológiai ugrásnak számított a papirusz használata, ezzel ugyanis a térkép összetekerhetővé és főként hordozhatóvá vált, az írásbeliség, a geometriai tudományok fejlődése pedig egyre pontosabb térképek rajzolását tette lehetővé. És a térképek igazából innentől kezdve válnak érdekessé és értékessé.

Merthogy senki nem mondta, hogyan (a szigetek mellé például szörnyeket, mitológiai lényeket rajzoltak), és főként milyen nézőpontból érdemes ábrázolni a világot. Vagyis a térképek középpontjában kezdetben mindig az a hely állt, ahonnan a világot látták. Ez a szemlélet amúgy ma is tetten érhető: a Magyarországon használatos világtérképek közepén többnyire Európa látható, de Amerikában már Amerika, Kínában pedig Ázsia, a Csendes-óceán térsége. A világtérképek esetében ebben még – az úgynevezett, az angliai Greenwich településen áthaladó – képzeletbeli kezdőmeridián (hosszúsági kör) kijelölése (1884) sem hozott változást, de onnantól kezdve legalább a Föld hosszúsági fokai egységesek.

Ebből is látszik, hogy a térképek pontosságát és minőségi változását a csillagászat fejlődésének és a nagy földrajzi felfedezéseknek köszönhetjük, ma pedig a műholdas meghatározások finomodásának, ami szinte már azt is lehetővé teszi, hogy a Föld felszínének akár egy négyzetméteréről is olyan felbontású térkép készíthető, ami a hangyák ösvényeit láthatóvá teszi. Ezt azonban aligha akarná ellopni bárki is – bár, ha olyan szépen rajzolt világot ábrázolna, mint amilyet például Vesconte Maggiolo itáliai tengerész és térképész 1521-ben rajzolt, 2016-ban pedig 10 millió dollárért (29 milliárd forint!) kínálták eladásra, talán érthetővé válik, hogy a világ arca, ahogyan egykor ismerték, nagyon is kelendő.

Tudta? Magyarországról több térkép is készülhetett a történelem során, de az egyik első, amelyik fenn is maradt, az 1528-as, úgynevezett ingolstadti kiadvány.