Darázsgarázs és méhecskehotel

Méhecskehotellel magunk is elősegíthetjük a beporzók szaporodását – hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. A magányosan élő méhek és darazsak körülöttünk élnek a kertekben, parkokban, iskolákban, óvodákban, lakótelepeken, mindenhol, ahol virágok vannak. Sokunk számá­ra azonban észrevétlen a működés­ük, mivel családban élő rokonaikkal ellentétben nem tá­­ma­­dékonyak. 
A házi méhek faodvakat, kaptá­rakat igénylő, több tízezres koló­niáival ellentétben a magányos fajok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a lakhelyekbe a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak pedig megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét. 
Ilyen bölcsőkamrákat házilag is egyszerű készíteni: helyet biztosíthatunk számukra az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel, vagy másik nevén darázsgarázzsal. Ezt legegyszerűbben 10-14 milliméter átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifadarabba készíthetjük el. 
A méhecskehoteleket érdemes február második felében, március elején kirakni, esőtől védett helyre, keleti-déli tájolással, hogy közvetlen napsütés is érje. Azért ez az időpont a legjobb, mivel a magányosméh-fajok legtöbb képviselője szőrös, ez a bunda szigeteli is őket, így már a tél végi, kora tavaszi első napsütéses napokon is aktívak tudnak lenni.