Megelőzte a korát

Dobos jól képzett szakács és cukrászmester volt, aki fáradhatatlanul készítette különleges cukrászremekeit. 1878-ban megnyitotta „Bor- és gyümölcskereskedő” üzletét a Kecskeméti utca 12.-ben. Remek érzéke volt a reklámhoz is: kirakatában két hatalmas, pezsgővel és vörösborral töltött gorgonzola hívogatta a vendégeket. Az üzlete mögötti laboratóriumában állan­dóan új megoldásokkal kísérletezett. Azon dolgozott, hogy olyan tortát készítsen, amely a kezdetleges hűtési technikák mellett is hosszú ideig fogyasztható maradjon. Így született meg 1884 végén az a torta, amely boltja legnagyobb nevezetessége lett, és „halhatatlanná” tette idehaza és külföldön is. 
A legenda szerint Dobos cukrászmester inasa, amikor vajat köpült, véletlenül porrá tört süvegcukrot tett a vajba só helyett. A mester nem dobta ki az „elrontott" vajat, hanem megkóstolta, és többszöri próbálkozás után megalkotta az akkor óriási újdonságnak számító vajas krémet, amit ma már mindenki használ szerte a világban. 1885-ben Budapesten, a Városerdőben (Városliget) megrendezték az Első Budapesti Országos Általános Kiállítást, ahol Dobosnak saját, mutatós és nagy figyelmet keltő pavilonja volt, ahová Erzsébet királyné és I. Ferenc József is betértek, és állítólag megkóstolták a finom különlegességet is. 
Dobos tortája öt réteg habkönnyű piskótalapból, vajas csokoládékrémből, és a tetején az elmaradhatatlan roppanós karamellből állt. Sok más újítással is próbálkozott a mester, cége számos kiváló konzervet készített, például konzervált spárgát, cukorborsót, szarvasgombát, lúdmájat és balatoni fogast. Receptjei feljegyzéseit nagy gondossággal szerkesztette, szakácskönyveit a mai napig is változatlan tartalommal nyomtatják újra. 
A cukrászmester minden nagyobb európai városba eljuttatta a „Dobos-tortát”, amelyet – hogy ne sérüljön – zárt szekereken, sózott jég között szállított. Lényegesen korábban szállított külföldre süteményeket és persze dobostortát, mint Kugler vagy Gerbeaud. Alig győzte a megrendeléseket Bécsből, Berlinből, Párizsból, de a nagyúri estélyeknél is nagy divat volt Dobostól rendelni. 
Dobos az alkalmazottait is beavatta a műhelytitkokba. Inasai akkor sem adták ki a titkát, amikor a vetélytársak hatalmas összegekkel próbálták megvesztegetni őket. Jó­­szívű ember volt, aki a szegényeket, öregeket, árvákat is mindig segítette. Karácsonykor és újévkor állítólag ládaszámra kaptak tőle a nincstelenek ajándékot. 

Büszke volt rá, hogy a dobostorta receptjét évtizedekig nem fejtette meg senki, pedig az akkori cukrászok közül sokan próbálkoztak vele. Riedl József volt az egyetlen cukrász, aki képes volt megközelítően azonos tortát készíteni. A receptet persze ő sem mondta el senkinek. 
A nagylelkű Dobos azonban 1906-ban átadta az eredeti receptet a Fővárosi Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületnek, azzal a kitétellel, hogy bármelyik ipartestületi tag azt szabadon felhasználhatja. 
Az első világháborúban érte az első stroke, a másodiknál már tüdőgyulladást is kapott, és 1924. október 10-én meghalt. A legnagyobb csendben temették el a Farkasréti temetőben.