A béke szószólója

Bertha Felicie Sophie von Kinsky néven látta meg a napvilágot egy grófi, arisztokrata családban. Édesapja osztrák tábornagy volt, de a család korán elvesztette őt, így Berthát és testvérét, Sophie-t édesanyjuk egyedül nevelte fel. A kis Bertha egészen fiatal korától kezdve nyelveket tanult, fogékony volt a zenére és rendkívül sokat olvasott. Édesanyja, miután elkártyázta vagyonukat, leányát gazdagon akarta férjhez adni. Bertha harmincéves koráig engedelmesen követte anyját, de aztán saját kezébe vette sorsa irányítását. Úgy döntött, nem szeretne többé a családja nyakán élni, ezért bátor lépésre szánta el magát. Tanítóként helyezkedett el a jómódú Suttner báró lányai mellett. Itt találkozott jövendőbeli férjével, Arthur von Suttnerrel. A fiatalok hamar szerelembe estek egymással, ám boldogságuk még váratott magára, mert Arthur családja ellenezte ezt a frigyet. 
Bertha ezért egészen Párizsig menekült, ahol Alfred Nobel titkárnője lett. A férfi idővel beleszeretett az akkor harmincas éveiben járó grófnőbe, akivel naphosszat a békéről beszélgettek, Bertha azonban mindvégig a szerelme elvesztése miatt szomorkodott. Arthur sem tudott beletörődni abba, hogy nem lehetnek egymáséi, ezért levélben megkérte a kedvese kezét, aki örömében már ­indult is vissza Bécsbe. A fiatalok a Suttner család tiltakozása ellenére is összeháza­sodtak. Kitagadásuk után egészen a Kaukázusig menekültek, majd itt is telepedtek le. Kilenc évig maradtak: zene- és nyelvtaní­tásból, valamint írásból tartották el magukat. Itt derült ki, hogy Bertha nagyon tehetségesen ír. 
Az elsők között döbbent rá, hogy a rohamosan fejlődő technika a háború pusztítását iszonyatos méretűvé fokozza, hogy az emberiség válaszúton áll, és írásban, szóban síkra szállt a háború ellen. A Le a fegyverekkel! című könyve, amely 1889-ben született, elsöprő sikert aratott. Így fogalmazott a könyvben:

Miután lecsitultak a kedélyek Bécsben, a házaspár úgy döntött, hazatér Ausztriába. Bertha férje oldalán bekapcsolódott a békemozgalomba, és részt vett az első nemzetközi békekongresszuson. Először alapítója, majd elnöke lett az Osztrák Béke Társaságnak, előadásokat tartott, többek közt Budapesten is. Egymás után írta a pacifista könyveit, és folyóiratot is indított a témában. 
A Le a fegyvert! megjelenése után Alfred Nobel levélben vette fel a kapcsolatot Berthával. Levelezni kezdtek, és szép barátság alakult ki köztük. A grófnő folyamatosan tájékoztatta Nobelt a békemozgalom aktuális ügyeiről, a férfi pedig megígérte, hogy ő is tenni fog valamit az ügy érdekében. Gyakorlatilag Bertha inspirálta őt a Nobel-díj létrehozására. 
Bertha von Suttner hátralévő életét a békének szentelte, előadásokat tartott a hágai, londoni békekonferenciákon is. 1905-ben, 62 évesen elhivatott munkájáért Nobel-békedíjat kapott. Ezzel ő lett az első nő a világon, akit ezzel a kitüntetéssel illettek. 
Puskás Kati 
 

Alfred Nobel végrendeletében úgy rendelkezett, hogy halála után vagyonából hozzanak létre egy olyan alapot, amelynek a kamatait minden évben azok között osszák szét, akik a legtöbbet tették előző évben a világért, a tudományért, valamint a békéért. Így született meg a rangos kitüntetés, a Nobel-díj.