Budapest vőlegénye

A főváros egyik színes egyénisége volt. Nagy, kockás felöltőket viselt, hozzá pedig hosszú orrú cipőket, ezáltal úgy nézett ki, mint egy bohém francia festő. Sosem házasodott meg, az ő szerelme ugyanis Budapest volt. Krúdy Gyula egyenesen a főváros vőlegényének nevezte. 
1824-ben született Pesten, a nagy múltú Podmaniczky családban. Kisgyerekként a família Aszódon található kastélyában nevelkedett, majd a fővárosban tanult, joghallgató pedig Késmárkon volt. 
Az 1848-as forradalomban fegyvert fogott a hazáért, a harcok során huszárkapitányságig vitte. A világosi fegyverletétel után visszavonult a közélettől, és minden idejét az írásnak szentelte. A korszakban nagy népszerűségnek örvendő regényeiben harctéren átélt traumái­ról írt beszámolót. Minél gyorsabban szabadulni akart a megrázkódtatástól, mentsvára lett az írás. Emellett, ha csak tehette, agárversenyekre járt – komoly tenyészete volt –, és a lóversenyzés sem hagyta hidegen. 1867-ben a lapokban is megjelent egy hirdetés, hogy Podmaniczky Frigyes aszódi istállójában két versenyagár is eladó, nevezetesen Vezér és Gyöngy, az esetleges vásárlók pedig keressék Juhász Mátyás lovászt az istálló környékén. 
Aztán szépen lassan rátaláltak a közügyek és a politika. Podmaniczky Frigyes országgyűlési képviselőként negyvenöt éven keresztül állt helyt. Felkészültsége és rátermettsége egyre felelősségteljesebb pozíciókba emelte. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnökeként érte el legnagyobb eredményeit. Mivel a szervezet elnöke a mindenkori miniszterelnök volt, valójában az alelnök vált tényleges vezetővé, és az ő feladata volt a jelentős beruházások felügyelete. A báró azon dolgozott, hogy létrejöjjön a mai Nagykörút, mellette pedig azt is szorgalmazta, hogy „a budai királyi várpalotát akképp egészítsék ki, hogy a magyar király és a magyar nemzet méltóságának is megfeleljen”. 1897-ben a Közmunkatanács és az építési bizottság elnökeként ő is ott volt a Budavári Palota bokrétaünnepén, ahol Hauszmann Alajos megmutatta az egybegyűlteknek, hogyan halad az építkezés. Munkássága során kiépült a Nagykörút, a Sugárút – a mostani Andrássy út –, teljesen átalakította az utcaszerkezetet, így új városnegyedek születtek. Az egészségügy javítása érdekében elengedhetetlennek számító csatornázási munkák is megkezdődtek, a főgyűjtőcsatorna a Sugárút alatt húzódott. A gyakori árvízveszély miatt pedig megkezdték a dunai rakpartok kiépítését is. 
Podmaniczky a Nemzeti Színház intendánsaként is mindvégig kitűnő munkát végzett, több mint tízéves működése alatt a színház fénykorát élte. A repertoár mo­der­ni­zálásával a báró mind a Népszínház, mind az Operaház profilját átalakította. 
Szerették őt az emberek, mert tudni lehetett, hogy egy letűnt kor erkölcsi érzékét hordozza magában. Több beceneve is volt: hívták Pepita bárónak vagy éppen Fridmaniczky Pocaknak is. A korabeli lapokból az is kiderül, hogy idős korában milyen volt a napirendje a közkedvelt bárónak. Ezek szerint reggel hétkor hagyta el az otthonát és a Petőfi kávéházba ment reggelizni. Utána a város hivatalos ügyeit intézte, majd rendszeresen a Pannónia étteremben ebédelt. Este nyolcra ért haza, ahol már csak egy csésze kakaót ivott és fél tizenegykor már ágyban volt. A báró sosem házasodott meg, egy Szilágyi nevű, szintén idős ember volt a komornyikja, aki korábban 40 esztendeig a Nemzeti Kaszinóban szolgált. 
Báró Podmaniczky Frigyes végül 1907 októberében, 83 éves korában aludt el örökre. Budapest megsiratta vőlegényét, s ahogy az egyik lap írta: „A tiszteletre méltó aggastyánt, ennek az országnak az egyik legnemesebb gavallérját viszik az aszódi kriptába, ahelyett, hogy nyílt helyen ásnának sírt itt Pesten, és minden nyáron teleültetnék piros és fehér szegfűvel barátai és tisztelői.” 
Kétségtelen, a kockás felöltős báró többet érdemelne az utókortól, hiszen áldozatos munkájának oroszlánrésze volt abban, hogy Budapest egyre inkább Béccsel egyenrangú várossá nőtte ki magát.
 

Tudta?

Pesten a Podmaniczky utcát nem Podmaniczky Frigyesről nevezték el, hanem a báró nagybátyjáról, Podmaniczky Jánosról, aki a Városligettől befelé húzódó földterületeit ingyen odaadta Pestnek.