Magyar géniuszok nyomában

A marslakók legendája a második világháború idején terjedt el Los Alamosban, az atombomba előállításának színhelyén. Budapestről érkező magyar emigránsoknak álcázva magukat a világ legnagyobb egyetemeire és kutatóintézeteibe szivárogtak be, és egyetlen földi nyelvet sem tudtak akcentus nélkül beszélni. Közülük Neumann János (1903–1957) matematikus többek között elméleti kvantummechanikai kutatásaival és a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetésével alkotott maradandót. Szilárd Leó (1898–1964) volt az első fizikus, aki felismerte, hogy a nukleáris láncreakció, vagyis az atombomba megvalósítható. Teller Ede (1908–2003) atomfizikus pedig a hidrogénbomba atyjaként vált ismertté. Mindegyikük szerepet vállalt az atombomba előállításához vezető Manhattan-tervben, akárcsak Wigner Jenő (1902–1995) fizikus.

A távolság leküzdésében is elévülhetetlen érdemeket szereztek honfitársaink. A legenda szerint Bánki Donát (1859–1922) gépészmérnök és Csonka János (1852–1939) gépész a Nemzeti Múzeum kertjében kapott inspirációt a porlasztó feltalálására, amikor egy virágáruslány éppen pumpás vízpermetezővel frissítette virágait. Csonka rájött, hogy ez lehet a megoldás a motorba fecskendezett üzemanyag levegővel történő keverésére is, vagyis a motor hatásfokának optimalizálására.

A sebesség „hajszolása” újabb problémákat vetett fel, úgyhogy Barényi Béla (1907–1997) magyar származású osztrák mérnök és munkatársai az ötvenes években kifejlesztették a biztonsági karosszériát, amelynek elején és hátulján gyűrődési zónákat alakítottak ki, hogy elnyeljék a baleset során fellépő ütközési energiát. Cseppet sem mellesleg Barényi karosszériaszabadalma a légellenállás csökkentésével 30 százalék üzemanyagot spórolt.

A magyar tudósok számára a határ a csillagos ég, az űrkutatásban is jó néhányan jeleskedtek. Közülük Pavlics Ferenc (1928–2024) a General Motors Santa Barbara-i kutatóintézetében vezető mérnökként részt vett a bolygók felszínére tervezett közlekedő járművek elméleti és gyakorlati kivitelezésében. Később a holdjáró fejlesztését irányította műszaki igazgatóként a NASA-nál. Az első holdjáró a helyi talajviszonyokra tervezett különleges kerekének köszönhetően három napig sikeresen működött a Holdon 1971-ben. További két példányát 1972-ben használták, végül mindhárom eszköz a Holdon maradt.

A hálózatkutatás a valóság bonyolult és szerteágazó jelenségeit csomópontokra és élekre egyszerűsíti, hogy addig rejtett összefüggésekre világítson rá, vagy bizonyos eseményeket előre jelezzen. A komplex hálózatok elméletét kutató Barabási Albert László (1967–) a nevét viselő modell segítségével meghatározta a web „átmérőjét” (19 kattintás), kutatásai a hatlépésnyi távolság törvényét is megerősítik. E szerint a Földön maximum hat ismeretségen keresztül eljuthatunk bárkihez a világon.

A Várkert Bazár kiállítása (kurátor: Gál Vilmos) egy kellemes őszi séta keretében izgalmas ízelítőt ad tudósaink korszakalkotó felfedezéseiből, amelyek hozzájárultak jelen világunk alakulásához. Természetesen helyet kaptak Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díjat érdemlő kutatásai is, amelyek új dimenzió­kat nyitottak a gyógyításban.