Barbara Taylor Bradford volt a kasszasikerek nagyasszonya

Amikor 1979-ben először megjelent az Egy gazdag nő, a cselédlány Emma Harte története, aki eszének, kitartásának és kemény munkájának köszönhetően milliárdos üzletasszonnyá küzdi fel magát, az angolszász sajtó el volt ragadtatva, hogy Barbara Taylor Bradford milyen újszerű megközelítésben ábrázolja a nőket. Teszi mindezt egy olvasmányos, romantikus történet keretében, amely hű krónikája a XX. század első felében végbement társadalmi változásoknak. Taylor Bradford saját bevallása szerint nem úgy ült le írógépéhez, hogy egy üvegplafont áttörő amazonról fog mesélni, és akinek munkabírása generációk számára lesz példakép, hanem egyszerűen pozitívan szerette volna a női sorosokat bemutatni. A hatvas-hetvenes évek regényei ugyanis nem így tettek, többnyire sztereotíp módon álltak a női szereplőkhöz.

Jenny Seagrove, aki a regény 1984-ben készült minisorozatbeli feldolgozásában alakította Emma Harte-ot, úgy nyilatkozott: Taylor Bradford legnagyobb öröksége, hogy még azelőtt állt ki a nők mellett, hogy az divatossá vált volna. A színésznőt maga az írónő választotta ki a szerepre, a meghallgatás után odament hozzá, megölelte, és annyit mondott, hogy „Te vagy az én Emmám.” A minisorozat mai napig a Channel 4 egyik legtöbbet nézett adása, két Emmy-díjra jelölték, a regényt pedig harmincmillió példányban adták el és hét további kötet született a családregény-folyamban.

Seagrove és Taylor Bradford a forgatás kezdete óta tartották a kapcsolatot, Seagrove nagyon tisztelte az írónőben, hogy a siker nem szállt a fejébe, ugyanolyan megközelíthető maradt, például rendszeresen beszélgettek a kutyáikról. Mindez annak is köszönhető valószínüleg, hogy Taylor Bradford többször is nyilatkozta, hogy hétköznapi nőkről szeret írni.

Az irodalomszeretet édesanyjának köszönhette, aki szinte kényszerítette az olvasásra. 1933-ban született Leedsben, szülei pedig igyekeztek minél inkább szeretetteljesen nevelni, miután meningitiszben elvesztették másik gyermeküket. Édesanyja fontosnak tartotta a kultúrát, mindig elvitte Barbarát az orosz balett-társulatok előadásaira Leedsben. (A Taylor-szülők házasságát a Három akaratos nő című regényében örökítette meg.) A fiatal Barbara első történetét tízévesen publikálta egy gyerekmagazinban, az iskolát viszont 15 évesen otthagyta, hogy gépíró legyen a Yorkshire Evening Postnál. Első cikkei úgy kerültek nyomtatásba, hogy titokban az alszerkesztő asztalára tette őket. A szerkesztőknek időbe telt, mire rájöttek, mit csinál, ám végül újságírónak léptették elő. Ő volt a lap egyetlen női riportere, majd az első nő szerkesztő. Húszévesen Londonba költözött, a Women’s Own és a London Evening News szerzője lett. Egy belsőépítészeti cikkét 183 újság vette át.

28 évesen, egy koktélpartin találkozott hollywoodi producer férjével, Robert Bradforddal, akivel 1963 szentestéjén házasodtak össze, majd Amerikába költöztek. Itt kezdett el gondolkozni a regényíráson, négy könyvet is elkezdett, de mindegyiket abbahagyta. Visszaemlékezve úgy mesélt az esetről, hogy a harmincas éveiben megijedt, mi lesz, ha 55 évesen még egyetlen regénye sem jelent meg. Nem akart ugyanis a megkeseredett írók táborához csatlakozni. Végül leült, és az Egy gazdag nővel állt fel az íróasztalától.

A regény és a feldolgozás sikere után folyamatosan írt, főleg többkötetes családregényei jelentek meg. Összesen negyven kötetet publikált, a legutóbbit, The Wonder of it All címmel, tavaly. Negyven nyelvre fordították le őket, és kilencven országban arattak sikert. A férje által készített feldolgozásokban olyan neves színészek játszottak, mint Elizabeth Hurley, Anthony Hopkins vagy Liam Neeson.

Taylor Bradfordot irodalmi munkásságáért II. Erzsébet 2007-ben a Brit Birodalom rendjének tisztjévé avatta. Ezután nevezte a sajtó rendszeresen a kasszasikerek „nagyasszonyának”. Az írónő büszkén viselte a kitüntetést, és regényei, illetve a brit irodalom népszerűsítése mellett a brit olvasást segítő jótékonysági szervezet nagyköveteként is tevékenykedett. A National Literacy Trust képviselője szerint az írónő az Egyesült Királyság leghátrányosabb helyzetű közösségeiben segített megváltoztatni a hétköznapi életet.