Hasznosításra váró részecskék

December elején Dél-Koreában 170 ENSZ-ország képviselői gyűltek össze, hogy megállapodjanak a műanyagszennyezés megszüntetéséről szóló szerződésről. 2022 márciusában vállaltak kötelezettséget arra, hogy 2024 végéig nemzetközi, jogilag kötelező érvényű megállapodást dolgoznak ki. Nem jártak sikerrel. Inger Andersen, az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának ügyvezető igazgatója szerint a résztvevők minden korábbinál több közös pontot találtak a szöveg szerkezetét és elemeit illetően, jobban értették az országok álláspontját és a közös kihívásokat, ám „a kritikus területeken továbbra is fennáll az eltérés”. A tárgyalások így 2025-re tolódtak. 

Szakértők tisztában vannak vele, hogy a sokféle gazdasági, társadalmi és politikai érdekkel rendelkező ország nehezen talál közös nevezőt. Léteznek azon országok, amelyek gazdasága nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagoktól, például az Arab-öbölben Kuvait vagy Szaúd-Arábia, Dél-Amerikában például Venezuela vagy Ázsiában Oroszország. Velük szemben állnak azok az apró szigetek, amelyeket valóban érdekel a műanyagszennyezés, de nem látják a műanyaggazdaság előnyeit. Tonga fejlődő gazdaságától fényévekre van a műanyaggyártás. 

Jelenleg körülbelül 95 ország szorgalmazza az ambiciózus, környezetvédelmileg előremutató szerződés megkötését, és körülbelül harminc olyan ország van, amelyek nem akarnak bizonyos dolgokat látni a végső szövegben. Szakértők úgy vélik, hogy így valószínűtlen a konkrét, mérhető célok írásba foglalása. 

Ugyanakkor egyetértés mutatkozik a hulladékgazdálkodás javításának szükségességében, különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban, ahol a hulladékgazdálkodási infrastruktúra minimális vagy egyáltalán nem létezik. 

Ez egybecseng Pukánszky Béla, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Műanyag- és Gumiipari Laboratóriuma tanárának véleményével, aki szerint a műanyagot jelenleg ellenségnek tekintjük, ám nem gondoljuk végig, hogy nélküle megállna az élet. Amikor mikroműanyagokról beszélünk, az embereknek a pohár, a zacskó vagy a szívószál jut eszébe, miközben a számítógépektől az autókon át a mosógépekig mindenről szó van. Tehát a hulladékprobléma megfelelő kezelésére kellene koncentrálni. Pukánszky Béla korábban úgy nyilatkozott, hogy még sose látott „két PET-palackot kézenfogva a tengerparton sétálni, hogy közös öngyilkosságot végezve vízbe fojtsák magukat”. Tehát úgy kerülnek a tengerekbe, hogy valaki odaviszi őket, ezért a gyűjtésre, a válogatásra, az újrafelhasználásra, és legrosszabb esetben a megfelelő égetésre kellene koncentrálni. Az újrahasznosítás mindig pénzbe kerül, és sok ország erre nem akar áldozni. 

Jelenleg az országok között a termelési korlátok körül vannak a legnagyobb viták. Vannak, akik szerint nem lehet megbirkózni a környezetbe kerülő műanyagszennyezéssel anélkül, hogy le ne állítanák a gyártást, ugyanis a műanyaghulladék mindössze tíz százalékát hasznosítják újra. Az évente előállított műanyag mintegy fele egyszer használatos, ennek negyven százaléka szennyezi a környezetet. Az újrahasznosítás alig működik, és kérdés, ezzel mit lehet kezdeni. 

Cressida Bowyer, a Portsmouthi Egyetem műanyagkutatással foglalkozó intézetének igazgatóhelyettese egy most megjelent kutatásában kifejti, hogy a mikroműanyagokat lenyeljük és belélegezzük, amikor eszünk, iszunk és lélegzünk. Ez kapcsolatban áll a DNS-károsodással, az immunrendszeri zavarokkal és potenciálisan a demenciával. Eközben a Z és az alfa generáció esetében egyre többet beszélünk a klímaszorongásról, a mikroműanyagokkal viszont nem foglalkoznak a fiatalok, pedig az is kimutatott, hogy a férfiaknál például potenciacsökkentő hatással bír, ha valaki éveken keresztül műanyag palackból iszik. 

A környezetben már meglévő mikromű­anyagokat szinte lehetetlen kiszűrni, pláne visszarakni eredeti rendeltetési helyükre, és az is kérdés, mennyire minimalizálható, hogy több műanyag kerüljön a környezetbe. Ameddig ugyanis poliészter összetételű ruhákban járunk és gumin guruló, nem pedig fakerekű biciklivel közlekedünk, ezek kopása megteszi a hatását. Azonban tény, hogy valamit kezdeni kell a műanyagszennyezéssel, mert a Los Angeles-i erdőtüzek is bizonyították, hogy a műanyagok és az éghajlatváltozás összefüggenek.