Versenyfutás

E sorok írójának volt szerencséje Nagy-Britanniában is egyetemi padokat koptatni, így huzamosabb ideig gyakorta repült a két főváros között. Mivel sok esetben csak egy kézitáska volt nálam, ezért bőven előfordult, hogy mindössze egy órával az indulás előtt értem Ferihegyre. A becsekkolást elvégeztem korábban, a biztonsági ellenőrzés is általában haladósra sikerült, ám ha távol volt a beszállókapu, bizony, sietni kellett. 

Évekkel előztem meg a korom. Ugyanis ez a fajta repülési metódus akkor az üzleti utazóknál sem volt megszokott, az idén viszont a gyakran repülőgépre szállók éppúgy szeretnék várakozási idejüket csökkenteni, mint a családi nyaralásra indulók. A közösségi médiában gyakran hódítanak értelmetlen, akár veszélyes trendek, az airport theory (reptérelmélet) pont ilyen. Épphogy leáldozott az előző őrület, amely szerint az ember onnantól, hogy leül a repülőn, nem csinál semmit, nem eszik, nem iszik, nem alszik, csak néz (sokszor egyetlen pontot), maximum az útvonaltérképet vagy a repülő fedélzeti kameráját, máris megérkezett az airport theory. Ennek lényege, hogy az utasok fel tételezik, a légikikötők és a társaságok túl nagy biztonsági ráhagyással dolgoznak, tehát felesleges a megadott időre kiérni a reptérre, bőven elég 15-20 perc ahhoz, hogy eljussanak a beszállókapuhoz. Az így megspórolt idő véleményük szerint pozitívan hat az utazási élményre, mivel nem kell feleslegesen várakozni. 

A közösségi médiába feltöltött videók tanúsága szerint valóban sokaknak elég a bő negyedóra, de azt már nem teszik hozzá, hogy belföldi járatokon próbálkoznak, illetve feladott poggyász nélkül repülnek. Az egyik videón az influencer boldogan ecseteli, milyen szerencséje volt, mert a keresett kapu a terminál elején helyezkedett el, így nem kellett sokat gyalogolnia. Szakértők szerint, bár valóban biztonsági ráhagyást jelent legtöbb esetben a 2-3 óra, a 15-20 perc azonban egyértelmű önszabotázs, hiszen csak pár perc késés (amit az elszámolás is okozhat) a járat lekésését hozhatja magával, ugyanis már a felszállás előtt percekkel lezárják a kapukat. Néhányan a trend biztonságosabb verzióját választják: a reptérre érkezéskor elindítják a stoppert, majd az indulási helyhez érkezve leállítják azt, és erről posztolnak. Ám a többség valódi kihívást csinál abból, hogy minél később érjen a reptérre. 

A videók bizonyítják, hogy 15-20 perc elég lehet eljutni a kapuhoz, ám a denveri reptér szóvivője szerint az előre nem látható események miatt van szükség a puffer idősávra. Ezt okozhatja az időjárás, ami miatt például egyszerre a szokásosnál többen zúdulnak rá a biztonsági ellenőrzésre, vagy egy incidens miatt megszigorított ellenőrzési hullám. A várakozási idő egyébként repterenként és társaságonként is eltérő lehet, sőt csúcsidőszakokban akár napról napra változhat. 

Az amerikai őrület egyébként az unión belül, poggyász nélkül utazva szintén megvalósítható, ha kisebb repterekről van szó. A számos terminállal és végeláthatatlan beszállókapuk sorával rendelkező légikikötők esetén azonban nem érdemes kockáztatni.