Mindenki műanyagot eszik

A Sussexi Egyetem kutatói a grófság 51 helyszínén vizsgálták a rovarokat és jutottak ijesztő következtetésekre. Először találtak bizonyított formában folyamatosan felbukkanó műanyagokat a szárazföldi gerinctelenek egy teljes közösségében. A rovarok 12 százalékának gyomrában fedeztek fel műanyagmaradványokat, de a műanyagszennyezés a csigákat és a földigilisztákat is károsította, ugyanis a legmagasabb szintet a földigilisztákban (30 százalék), majd a csigákban (24 százalék) mérték. A gerinctelen állatokban leggyakrabban valószínűleg ruhákból származó poliésztert találtak, ezért a kutatók szerint a mikro­műanyagok az emberi szennyvíz iszapjából származnak. Ezt egyes gazdák műtrágyaként használják, és nem veszik figyelembe, hogy az a mosógépekből származó szálakat is tartalmazhat. 

Az egyik legmegdöbbentőbb vizsgálati alany egy kerti fekete bogár volt, amelyben 4,5 milliméter hosszú nejlondarabot találtak. Ez az állat testhosszának egynegyede. További szomorú eredmény, hogy bár a rothadó növényi anyagokkal táplálkozó állatokban volt a legnagyobb a műanyag aránya, a húsevő rovarok, például a katicabogarak is érintettek. 
Mindez a kutatók szerint újabb aggodalmakat vet fel a műanyagszennyezés hosszú távú hatásaival, illetve a biológiai sokféleséggel kapcsolatban, mivel az már nem kizárólag tengeri probléma. A gerinctelenekkel táplálkozó nagyobb állatokba is eljut a szennyezés, tehát a madarak, hüllők és emlősök is érintettek. Sünök ürülékében már találtak például hasonló műanyagtípusokat, egy 2020-as tanulmány pedig azt bizonyította, hogy a vízityúkok körülbelül kétszáz darab műanyagrészecskét fogyasztanak el naponta a megevett rovaroknak köszönhetően. A szervezetbe kerülő műanyag növekedési visszamaradáshoz, csökkent termékenységhez, valamint a máj-, vese- és gyomorműködés megváltozásához vezethet a különböző fajoknál. 

A Readingi Egyetem párhuzamos kutatása arra mutat rá, hogy a mikroműanyagok jelenleg az egyik legnagyobb méhpopulációt érintő veszély. A kutatók Európa-szerte mikroműanyag-részecskéket találtak a méhkaptárakban. 315 méhkolóniát teszteltek, és a legtöbb kasban szintetikus anyagokat, például PET-műanyagot fedeztek fel. 
Az igazsághoz tartozik, hogy a mikroműanyagok csak az egyik azonosított, 12 új veszélyforrás közül, amelyek a következő évtizedben felgyorsíthatják a beporzók jelenleg is jelentős pusztulását. Eddig az élőhelyek elvesztéséről, az éghajlatváltozás és az invazív fajok negatív hatásáról tudtunk, most ezekhez csatlakoztak többek között a mikroműanyagok, a fény- és légszennyezés, a növényvédőszer-koktélok, az antibiotikumok és az ukrajnai háború is. A kutatók szerint Oroszország inváziója arra kényszerített több országot, hogy kevesebb növényfajt termesszen, ami megfosztja a méheket a változatos tápláléktól. A mesterséges fények, például az utcai lámpák 62 százalékkal csökkentették a beporzók éjszakai viráglátogatásait, a légszennyezés hatására pedig csökken túlélő, szaporodási és növekedési képességük. Az antibiotikumok szennyezik a kaptárakat, így a mézet, befolyásolják a beporzók viselkedését, csökkentik a táplálkozásukat és a virágok megkeresésének számát. 

A méhpusztulás globális probléma, mivel a beporzók központi szerepet játszanak az élelmiszer-ellátásban, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodóképességben és a gazdasági biztonságban is. A tanulmány szerint „a beporzók védelme önmagunk védelme”. A kutatók állami erőfeszítéseket sürgetnek, például az antibiotikum-szennyezést korlátozó szigorúbb törvényeket, a légszennyezés csökkentését és a fokozott pollen- és nektártartalmú növények nemesítését.