Sugárhajtás

A történelem egyik legsúlyosabb nukleáris katasztrófájának lehettünk tanúi 1986. április 26-án, amikor a csernobili atomerőmű egyik reaktorában robbanás történt. A mérgező felhő miatt körülbelül 8,4 millió embert ért nukleáris sugárzás. A Greenpeace adatai szerint több mint 250 ezer embernél alakult ki rák, és 100 ezer eset végződött halállal. A katasztrófa jelentős pusztítást okozott nemcsak az infrastruktúrában, de a növényzetben is: hatalmas mennyiségű káros radionuklid került a levegőbe, szennyezve a környező talajt, vizet és növényzetet. A következő néhány napban a legnagyobb egészségügyi kockázatot a jód-131 izotóp jelentette, amelynek azonban mindössze nyolc nap a felezési ideje, így az a katasztrófát követő években elhanyagolható szintre csökkent. A radioaktív anyagok közül néhány tehát gyorsan lebomlott, más izotópok, különösen a harmincéves felezési idejű cézium-137 és a stroncium-90 azonban évtizedekig a területen maradtak. Utóbbit ráadásul a növények könnyen felveszik a talajból. 

A lakosság védelme érdekében a szovjet hatóságok 4200 négyzetkilométeres tilalmi zónát jelöltek ki az erőmű romjai körül, amely a vadvilág legnagyobb örömére a mai napig lakatlan. A speciális felmérések később számos beteg élőlényt azonosítottak, gyakori például az őzeknél a három láb a négy helyett. Ugyanakkor egyre több az egészséges példány is, így többször szóba került, hogy mivel ez jelenleg Európa egyik legnagyobb egybefüggő vadvilági területe, érdemes lenne természetvédelmi zónává alakítani. 
Csernobil köré egy második, kétezer négyzetkilométeres gyűrűt is húztak, ez sosem volt teljesen elhagyatott, ma is több ezer ember él itt. A földterület használata azonban a szennyezési aggályok miatt korlátozott. A hírek szerint ugyanakkor az elmúlt években egyre több korábbi gazdálkodó gondolta úgy, hogy a szabályozás ellenére elkezd termelni. Tavaly egy ukrán kutatás azt mutatta, hogy a farmereknek igazuk van. Valerij Alekszandrovics Kaszparov, az Ukrán Nemzeti Élet- és Környezettudományi Egyetem munkatársa szerint a katasztrófa helyszíne körüli felmért terület több mint nyolcvan százaléka használható ismét mezőgazdaságra. 

Tény, hogy a tudósok és a gazdák az 1990-es évek óta töprengenek, hogyan lehetne ismét megművelni Csernobil környékét. A szabályszegőkön kívül azonban csak egy, fenntartásokkal kezelhető kezdeményezés született: az ATOMIK névre keresztelt tudóscsapat azt akarta bizonyítani, hogy az elhagyott földek újrahasznosíthatók és segíthetik a helyi közösségeket. Kézműves, a kritikák szerint jó ízű vodkát készítettek a Csernobil környéki terményekből. 

Most az Egyesült Királyság és Ukrajna tudósai vettek talajmintákat és mérték a környezetben lévő gamma-sugárzást. Azt találták, hogy a mezőgazdasági munkásokat érő sugárzás mennyisége nemcsak jóval az ukrán határérték alatt van, hanem alacsonyabb, mint a természetes háttérsugárzás, amellyel az emberek nap mint nap találkoznak világszerte. A cézium-137 szintjét is elég alacsonynak találták ahhoz, hogy a legtöbb növényt biztonságosan termeszthessék. A tesztelésre egy százhektáros kísérleti területet műveltek Zsitomir régióban. Mérték, mennyi radioaktív anyag van a talajban, és milyen valószínűséggel veszik azt fel a mindennapi növények, például a burgonya, a gabonafélék, a kukorica és a napraforgó. Megállapították, hogy a második biztonsági zóna nagy részén megfelelő módon lehetne művelést folytatni, és gondos tervezéssel Ukrajna akár húszezer plusz hektár mezőgazdasági területet is visszaszerezhetne a régióban. Bizonyos növények (például a hüvelyes zöldségek, mint a bab, a borsó vagy a lencse) termesztése azonban továbbra is tilos, mivel azok hajlamosak bizonyos radionuklidok magasabb szintjét felvenni a talajból, elnyelni és felhalmozni. 

A Portsmouthi Egyetem kutatói remélik, hogy tanulmányuk bizonyítékokként szolgál a biztonságos hasznosítás lehetőségére. Jim Smith, a tanulmány vezető szerzője szerint ugyanis 1986 óta számos álhír kering a csernobili sugárzási kockázatokról, ami negatívan hatott az ott élőkre. Az internetes vélemények szerint ugyanakkor az emberek nagy része továbbra sem bízik a csernobili terményekben.