Repül az idő

Az iskolások bizonyítványosztás kapcsán gyakorta felemlegetik, hogy alig kezdődött el a nyár, máris rövidülni kezdenek a nappalok. Az egyetemisták rosszabbul járnak, hiszen június 21. bőven a vizsgaidőszakba esik, ők még egy bő hét, mire elkezdhetik élvezni a hosszú estéket – amelyek valójában egyre kevésbe hosszúak. Július 9-én pedig végképp lerövidültek, számítások szerint ugyanis aznap volt technikailag a valaha tapasztalt legrövidebb nap. 

Igaz, a változás inkább mérhető volt, mint észrevehető: a Föld körülbelül 1,3–1,6 milliszekundummal gyorsabban fejezte be a forgását az átlagos 86 400 másodpercnél, vagyis a szokásos 24 óránál. A bolygó összességében évtizedek óta gyorsabban forog, amelyet a nagy pontosságú időmérő rendszerek is kezdenek érzékelni. A forgás változásai a mindennapi életben láthatatlanok, de igen jelentősek például az atomórák, a GPS vagy a műholdas hálózatok szá­mára. 

A Föld nem forog tökéletesen állandó sebességgel. Bár egy napot 24 órának definiálunk, a valóságban a nap hossza kissé változhat egyik napról a másikra a bolygóra ható belső és külső erők miatt. Hosszú távon a forgás valójában fokozatosan lassul, nagyrészt a Hold árapály hatása miatt. A Hold gravitációja vonzza a Föld óceánjait, árapály-kiemelkedést hozva létre, amelyek fékként működnek. Ez évszázadonként körülbelül két milliszekundummal növeli egy nap hosszát. De rövidebb időszakokban (ami napoktól hónapokig terjedhet), a Föld forgása felgyorsulhat. A forgási sebességet olyan felszíni változások is befolyásolhatják, mint például a sarki jég olvadása. 

A Nemzetközi Földforgási és Referenciarendszer Szolgálat tudósai szerint a Hold az idén nyáron távolabb keringett a Föld Egyenlítőjétől, így csökkent az árapály fékező hatása. Égi kísérőnk pályájának finom eltolódása azonban nem minden tudóst győz meg. Leonyid Zotov, a Moszkvai Állami Egyetem csillagásza úgy véli, a gyorsulás oka nem világos, mivel véleménye szerint az óceáni és légköri modellek nem magyarázzák a csillagászati mértékben komolynak vehető gyorsulást. Zotov egyetért azokkal a véleményekkel, amelyek a választ a Föld belsejében keresik. 

A tudósok az 1960-as évek óta atomórákat használnak a Föld forgásának milliszekundumos pontossággal történő megfigyelésére, a globálisan összehangolt időmérés 1972-ben kezdődött. Az atomórák akár néhány milliszekundumos ingadozásokat is képesek kimutatni egy nap hosszában. Az 1. univerzális időként ismert földi idő és a nemzetközi atomidő (TAI) összehasonlításával a tudósok pontosan nyomon követhetik, hogy mennyire változik a bolygó forgása. 

Tény, hogy a forgási sebességnövekedés hatodszor fordul elő 2020 óta, és az idén még két hasonló nap várható: július 22-én és augusztus 5-én. A Nemzetközi Földforgási és Referenciarendszer Szolgálat fontolgatja egy negatív szökőmásodperc bevezetését, amely időt vonna le az egyezményes koordinált világidőből (UTC), hogy a nemzetközileg használt óraszámítást újraszinkronizálja a Föld forgásával. Ilyen korrekcióra korábban még soha nem került sor. A lassulás miatt számos alkalommal megtörtént, hogy a szolgálat egy másodpercet hozzáadott az órához, jellemzően június 30-án vagy december 31-én. Ez akkor történik, ha a Föld több mint 0,9 másodperccel eltér a TAI szinkronjától. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, hamarosan megelőzhetjük az atomidőt, ami egy másodperc elvételét teszi szükségessé 2029 körül. 

Mindez azért is érdekes, mert 2022-ben egy párizsi konferencián megszavazták a tudósok a döntést, hogy 2035-ben eltörlik a szökőmásodpercek alkalmazását. A Face­bookot, az Instagramot és a Whats­Appet tulajdonló Meta régóta kérte, hogy szüntessék meg a gyakorlatot, mivel a szökőmásodpercek megzavarhatják a számítógépeket. A párizsi döntés szerint legalább száz évig nem nyúlnának hozzá az atomórához, addigra körülbelül egy perc lesz az eltérés a tényleges idő és a Föld forgásából adódó idő között. Kérdés, a legújabb fejlemények tükrében változtathatnak-e a döntésen.