Földrengés és szökőár
Az elmúlt 73 év legerősebb földrengése rázta meg Oroszország keleti területeit. A Kamcsatka félszigeten 8,8-as erősségű rengést regisztráltak, amelynek következtében épületek kerültek víz alá és a Csendes-óceán több területét szökőár érte el. Komoly sérülésekről nem érkezett jelentés, pedig a valaha feljegyzett hatodik legerősebb földmozgásról van szó.
Kép: A kamcsatkai földrengésben több épület is megsérült, de emberéletek nem kerültek veszélybe
A Kamcsatka félsziget ritkán szerepel a hírekben, a július 30-i rengés azonban a valaha feljegyzett hatodik legerősebb és a legnagyobb a 2011-es, Japánt sújtó földrengés óta, ezért nem kis riadalmat okozott. Több épület megrongálódott, három-négy méter magas szökőár érte el Kamcsatka egyes részeit. Az amerikai geológiai szolgálat szerint a rengés 19,3 kilométer mélységben keletkezett. A helyi szeizmológiai szolgálat szerint ez volt a legerősebb földrengés, amelyet 1952 óta regisztráltak a régióban. Az epicentruma a régió fővárosától 149 kilométerre délkeletre volt. Kamcsatka partjainál egy óra alatt nyolc, ötösnél erősebb földrengést regisztráltak hét és száz kilométer közötti mélységben. A szakemberek szerint legalább egy hónapig akár 7,5-es erősségű utórengésekre is lehet számítani.
A Kljucsevszkaja Szopka (az északi félteke legnagyobb aktív vulkánja) kitört a földmozgás hatására. Japán északi partvidékét több kisebb, 40-60 centiméter magas hullám érte el. A nukleáris létesítményeknél fokozott ellenőrzés van érvényben, radioaktív szivárgásról nem érkezett jelentés. Az esemény nem volt teljesen váratlan, már egy hónapja regisztrálnak előrengéseket (legerősebbet, 7,4-eset július 20-án).
A rengés a csendes-óceáni tűzgyűrű lemeztektonikai mozgásainak köszönhető.
Nagyságát jelzi, hogy a Richter-skálát hagyományosan a regionális földmozgásoknál érdemes használni, amelyek körülbelül ötös erősség körül mozognak. A földrengések magnitúdóját logaritmikus skálán mérik, így egy közel kilences erősségű ezerszer erősebb, mint egy hatos.
Az okozott károk gyakran számos tényezőtől függenek. Így szerepet játszik az epicentrumtól való távolság, a régió építészete és népsűrűsége, a földmozgás mélysége és a környező geológiai viszonyok, valamint az utóhatások, mint a cunamik. Például egy Marokkót sújtó, 6,8-as erősségű földrengés közel háromezer halálos áldozatot követelt, mivel mindössze 12-18 km mélységben történt. A történelem feljegyzett legnagyobb földrengése a chilei Valdiviát 1960-ban sújtó 9,5-ös erősségű rengés volt, amely a különböző források szerint ezer-hatezer ember halálát okozta. Az epicentrum abban a zónában volt, ahol a csendes-óceáni tektonikus lemez a dél-amerikai alá süllyed. A második legnagyobb, 9,2-es erősségű rengést 1964-ben regisztrálták, Alaszkában, itt bukik a Csendes-óceáni-lemez az észak-amerikai alá. Bár a chilei földmozgáshoz hasonló mértékű volt az alaszkai, ott mégis kevesebb mint 150 ember vesztette életét, közülük is mindössze tizenöten közvetlenül a rengés miatt. Több mint százhúszan az azt követő cunamiba haltak bele.
A 2011-ben Japánt sújtó nagy földrengés 9,1-es erősségű volt, de hatalmas, egyes területeken több mint negyven méter magas szökőárhullámokat eredményezett, amelyek több mint 15 ezer halálesetet okoztak, és több mint 130 ezer embert kényszerítettek lakóhelye elhagyására.
A 21. században eddig a hírhedt, 2004-es indiai-óceáni földrengés volt a legerősebb (9,3-as), amelyet szintén pusztító szökőár követett, ott összességében negyedmillió ember vesztette életét.
A kamcsatkai földrengésben több épület is megsérült, de emberéletek nem kerültek veszélybe
